2014. december 14. - Advent III. vasárnapja
„Legyetek mindig derűsek” (1Tessz 5,16)
Szent XXIII. János pápa reggeli imádságában kér egy „cseppnyi humort.” Elgondolkoztató. Egy pápának annyi fontos imaszándéka lehet, és mégis, külön könyörög a humorért, az öröm ajándékáért…. Megfog, hogy számára ez lényeges imaszándék maradt.
Tizenéves koromban olvastam egy könyv (Eleanor H. Porter, Az élet játéka) bevezető soraiban: „Örömre születtünk a világra!” Mi mindennek tudunk örülni!? Tárgyaknak, eseményeknek, újdonságoknak – ámde az igazi öröm mindig embereknek, személyeknek szól. Karácsony öröme a születés. Egy családban a születés a legnagyobb öröm. Öröm a szülőknek és öröm a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek. Jézus születése ÖRÖM az emberiség nagy családjának.
Vannak gyerekek, akik fogékonyak a nevelésre, fáradhatatlanok, és terhelhetők. Például most az adventi időben, amikor a karácsonyi misztériumjátékot a plébániánk területén a gyerekek öt alkalommal adják elő különböző helyeken más-más közönségnek, és, mint tavaly is történt, még az utolsó előadás alkalmával is örömmel teszik.
Örülünk, mert egyre közeledik karácsony!
Örülhetünk adventi készületünk eddigi tapasztalataiért és élményeiért; a hétköznapi, közösen indított roráté misékért; az esténként otthon, az adventi koszorú körül összejövő, imádkozó családunkért. Örülhetünk, a gyóntatószékek előtt hosszan kígyózó sorokért, ahol néha talán nem is könnyű türelmesen várakozni, de nagy öröm az, hogy ilyen sokan végezzük el a szentgyónásainkat.
