2014. december 19.
„Meghallgatást nyert könyörgésed” (Lk 1, 13)
Amikor a láthatatlan válik láthatóvá, amikor eljön a hihetetlen, valahogy eláll az ember szava. Az ember, egy igaz és feddhetetlen pap, Zakariás is csak pőre önmagát tudja adni az Isten előtt. Minden szerep lehull róla, a legértékesebb tulajdonságok, amelyek joggal tiszteltté, elismertté tehetnek, valahogy Isten előtt jelentőségüket vesztik. Egy pap, akinek munkaeszköze a beszéd, elveszíti szóképességét, eszköztelenné válik az Isten előtt. Zakariás és felesége igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek, az Úr minden parancsolata szerint. Mert mindig vannak, Isten valahogy nem hagyja kihalni ezt az emberfajtát, akikre fel lehet nézni, akik által hiteles a hit.
Nos, miben áll Zakariás igaz volta, s feddhetetlensége? Zakariás mögött egy átlagos vidéki városkában töltött élet áll, egy csendes fájdalommal leélt élet, hogy nincs gyermek, s föl nem adott reménnyel végigimádkozott élet, hogy adjon az Isten. „Meghallgatásra talált a te könyörgésed, fiad lesz.” – mondja a váratlan látomásban Isten követe. Hitetlenségének következménye némasága. Egyfelől hiterősítő, másfelől intő jel! Furcsa egy jel, mert félbe maradt az áldás: „Istennek népe áldjon meg téged az Úr, s őrizzen meg téged.” Így ez a félbemaradt áldás, Jézus földi életének a végén folytatódik, s a második eljövetelkor a világtörténelem végén fejeződik be.
