A Dunakömlődről elhurcolt németekre emlékeztek november 5-én. Az ünnepség keretében Udvardy György megyéspüspök megáldotta az elkészült kitelepítési emlékművet, majd szentmisén emlékeztek meg az áldozatokról, a 190 éves templomról, valamint a templom védőszentjéről, Szent Imréről.
A főpásztor az ünnepségen elmondta: „Amikor áldást kérünk bármilyen tárgyra, műemlékre vagy egy szoborra, legfőképpen azokra kérjük, akiknek ez sokat jelent, vagy akik számára ez felhívással jár. Isten áldását kérjük. Az áldást, ami vonatkozik a múltra, mint ahogy ez az emlékmű a múltban gyökerezik, de a jövőre irányul. Az áldás vonatkozik a jövőre. Arra az életre, amit Isten jónak alkotott, és hogy ezt az életet szépen tudjuk élni."
„Szükség van az emlékezet megtisztítására" – utalt a főpásztor Szent II. János Pál pápának a 2000-es jubileumra felkészítő dokumentumára. Ez nem azt jelent, hogy felejtsünk el valamit, hanem vigyük oda Isten irgalmát, ahol szenvedünk.
Udvardy György megyéspüspök hozzátette:
„Amire ma emlékezünk, ez a tragédia, ez a bűn nem érthető. Emberi indokokkal nem magyarázható. A gonoszság ereje mutatkozott meg. A gonoszság erős, ha az ember gyengének bizonyul. Az ember erős tud lenni, ha nem a széthúzásra, az önzésre és a félelemre építi életét. Adja Isten, hogy elődeink szenvedéséből is tudjunk tanulni! Legyen bátorságunk emberhez méltó életet élni! Legyen bátorságunk hagyni önmagunkban az Isten rendjét érvényesülni!"
A főpásztor az ünnepi szentmisét az áldozatokért ajánlotta fel és azért, hogy igazi jövőt tudjunk élni Isten szándéka szerint, mint fogalmazott: „Ünnepeljük a szentet, Szent Imre herceget, a templom védőszentjét, akinek kultusza különösen erősödött a két háború között, erősítve az ifjúságot. Ünnepeljük a szenvedést, az áldozatot és ünnepeljük Isten szent hajlékát."
