Kovács Szilárd, a pécsi székesegyház zeneigazgatója izgalmas egyházzenei kísérletben vett részt a közelmúltban. Az orgonaművészt tavasszal kereste meg Maróti Gábor atya tervével, hogy még az idén szeretné megjelentetni Szigeti Kilián Missa Hungaricájának új harmonizációit. Ő ekkorra már a saját verzióját el is készítette, és kérte, hogy a pécsi orgonista is írjon egy változatot.
A kiadvány végül oktatási segédanyagként jelent meg a Győri Hittudományi Főiskola gondozásában, elsősorban a kántor szakos hallgatók hangszeres képzését segítve, de a tervek szerint a két harmonizációt tartalmazó füzet nem csak nyomtatott formában érhető el, hanem a főiskola honlapjáról is le lehet majd tölteni.
Kovács Szilárd gondolatait közöljük a kihívásokról, az alkotómunka folyamatáról és a tervekről, reményekről.
Pár nap gondolkodási időt kértem Gábor atyától, de azonnal éreztem, hogy egy egyházzenei szempontból fontos ügy van kibontakozóban. Mivel ezt a misét mindenki ismeri, az új harmóniai köntöst két okból is indokoltnak láttam. Elsőként, mert több évtized elteltével szerintem az eredeti harmonizáció óhatatlanul megkopott. Szigeti valószínűleg szándékosan alkalmazott egyszerűbb harmóniákat a dallam gyorsabb elsajátíthatósága miatt. A ciklus hamar országszerte elterjedt és „beégett" a hívek zenei memóriájába. Ezért ma már a harmóniák szabadabban kezelhetők. A másik, ami abba az irányba terelt, vállaljam el a munkát, hogy éppen idén 50 éve jelent meg Szigeti népmiséje.
A harmonizációval gyorsan elkészültem, de mielőtt azt elküldtem volna Gábor atyának, „leteszteltem" saját egyházzenei közegemben. Bár az általam használt akkordok összetettebbek, mint a Szigeti-féle harmóniák, a Pécsi Székesegyház hívei gond nélkül ráénekelték az eredeti dallamot. Ehhez minden bizonnyal az is hozzájárult, a közösség hozzászokott ahhoz, hogy rendszerint eltérek a kottában rögzített formától más énekek esetében is. Sőt szerintem egyre jobban értik és érzik is, hogy mindezt adott pillanatban milyen teológiai tartalom megvilágítása céljából teszem. Visszatérve a Missa Hungaricához, az egyes tételekhez új előjátékokat is írtam, így az „akcióra" a hívek már a közös éneklést megelőzően számíthatnak.
Az alkotói munka során mindvégig törekedtem a szövegábrázolásra, hol egészen egyszerű eszközökkel (pl.: a „mert egyedül Te vagy a szent" szövegrésznél rövid időre egyszólamúvá válik a zenei anyag), más helyen viszont egy-egy hosszabb terület, vagy teljes tétel kulcsgondolatának zenei megfestésére teszek kísérletet. Utóbbira példa a Kyrie előjátékának mélyről felkúszó kvart-tornya, amely már az éneklést megelőzően ráhangol minket a könyörgő tónus átélésre, és annak autentikus megszólaltatására. Hasonló okokból a Gloria tétel fő szakaszait eltérő módon harmonizáltam meg, például a krisztológiai rész avizójaként szándékosan alkalmaztam az ereszkedő kromatikus basszust.
Felvetődik a kérdés, hogy a harmonizációval együtt született mise-ciklus eredeti harmóniáinak „lecserélése" Szigetinek szimpatikus volna-e. Remélem, igen. Itt mindenképpen fontos a „miértek" tisztázása és az inspiráció. Egyfajta hommage mindkét „Missa Hungarica"-feldolgozás, tisztelgés Szigeti Kilián egyházzenei munkássága előtt, és az öröm kifejezése, hogy immár 50 éve hivatalosan is népnyelven szólalhat meg az ordinarium.
A jövőről annyit: nagyon remélem, hogy a harmonizációm és Maróti Gábor atya feldolgozása nem csak mint tananyag, vagy nem csak mint új liturgikus zenei anyag teljesít majd szolgálatot. Sokkal inkább abban bízom, hogy a magyarországi liturgikus orgonálás egy új fejezetének előszobája ez a kiadvány, amely inkább minta szeretne lenni, mint az egyetlen út. Meglátásom szerint a liturgián belüli változatos ének-harmonizálás kulcsfontosságú, ez is segíti az élő a megszólalást. Ennek ellenkezője, mikor adott énekhez minduntalan ugyanaz a kíséret társul. Ma inkább az utóbbi jellemzi egyházzenei gyakorlatunkat. Bízom benne, hogy a most megjelent kiadvány sokakat motiválni fog az összhangzattani ismereteik elmélyítésére, a megszerzett tudás egyházzenei alkalmazására, és egyáltalán, hogy orgonistáink folyamatosan képezzék magukat, hiszen a lehetőség adott.
