VI. Pál pápa Pacis Nuntius kezdetű, 1964 októberében kelt apostoli levelében nyilvánította nrusiai Szent Benedeket Európa fővédőszentjévé. Július 11-én a kontinens patrónusát ünnepeljük a nyugati szerzetesség megalapítójának személyében.
Az előző év októberében az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága a Vatikáni Államtitkársággal együttműködésben konferenciát szervezett Európa jövőjéről. A találkozó zárónapján Ferenc pápa előadásában mindenekelőtt kérdéseket tett fel: Nekünk, mai keresztényeknek mi a feladatunk ezen a földrészen, amelyet a hit évszázadokon át oly gazdagon formált? Mi a felelősségünk egy olyan korban, amikor Európa arculatát egyre inkább a kultúrák és vallások sokszínűsége jellemzi, miközben a kereszténységet sokan múlthoz tartozó, távoli, idegen valóságnak érzékelik?
A Szentatya szerint a választ elsősorban abban az emberképben kell keresnünk, amely Szent Benedek gondolkodását határozza meg, és amely gyökeresen eltér attól a felfogástól, amely a klasszikus görög-római kort jellemezte, és még inkább eltér a barbár inváziókra jellemző erőszakos ember képétől.
Szent Benedek nem törődik sem a társadalmi helyzettel, sem a vagyonnal, sem a birtokolt hatalommal. Minden emberi lény közös természetére utal, az ember pedig, bármilyen állapotú legyen is, nyilvánvalóan életre szomjazik és boldog napokra vágyik. Benedek számára nincsenek szerepek, személyek vannak: nincsenek melléknevek, főnevek vannak. Épp ez az egyik alapvető érték, amelyet a kereszténység hozott: a személyfelfogás, az Isten képére teremtett személy jelentése. Ebből az alapelvből kiindulva épülnek majd a monostorok, amelyek idővel a földrész emberi, kulturális, vallási és gazdasági újjászületésének bölcsőjévé válnak.
Az első és talán legjelentősebb dolog, amellyel a keresztények hozzá tudnak járulni a mai Európához, az, hogy emlékeztetik: Európa nem számok vagy intézmények összessége, hanem személyek alkotják. Megfigyelhető: sajnos milyen gyakran megesik, hogy bármely vita könnyen számokról történő vitatkozásra szűkül. Nincsenek állampolgárok, szavazatok vannak. Nincsenek migránsok, kvóták vannak. Nincsenek munkások, gazdasági mutatók vannak. Nincsenek szegények, szegénységi küszöbök vannak. Az emberi személy konkrétsága így egy elvont, kényelmesebb és megnyugtatóbb fogalommá van leszűkítve. Ennek oka érthető: a személyeknek arcuk van, valós, tényleges, „személyes” felelősségre köteleznek; az adatok érvekkel, bár hasznos és fontos érvekkel foglalkoztatnak minket, de mindig lélektelenek maradnak. Alibit kínálnak ahhoz, hogy ne köteleződjünk el, mert soha nem érintenek minket testünkben.
Ferenc pápa beszédében ezt követően az ilyen fajta személyfelfogás eredményeképpen említi a közösség, mindenek előtt a család fontosságát, amely egy olyan Európa alapja, amelyet a keresztények építeni szeretnének. A továbbiakban a Szentatya ennek a közösen felépített Európának az építőköveiről elmélkedik: a párbeszédről, az inklúzióról, a szolidaritásról, a fejlődésről és a békéről.
Az előadás összefoglalásaként végül újra Szent Benedeket állítja példaként a résztvevők elé: A Diognétosznak írt levél szerzője kijelenti: „Ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban.” A mai korban a keresztényeknek az a feladata, hogy visszaadják a lelkét Európának, hogy tudatára ébresszék, de nem azért, hogy teret nyerjenek – ez prozelitizmus lenne –, hanem hogy folyamatokat indítsanak el, amelyek új dinamizmust adnak a társadalomnak. Épp ez az, amit Szent Benedek tett, akit VI. Pál nem véletlenül nyilvánított Európa védőszentjének: nem azzal foglalkozott, hogy teret hódítson egy tévelygő és zavaros világban. A hitre támaszkodva ő messzebbre tekintett, és Subiaco egy kicsiny barlangjából kiindulva egy elragadó és feltartóztathatatlan mozgalomnak adott életet, amely újrarajzolta Európa arculatát. Ő, aki „a béke hírnöke, az egység megvalósítója, a civilizáció mestere” volt , mutassa meg nekünk, mai keresztényeknek is, hogy a hitből mindig örvendező remény fakad, mely képes megváltoztatni a világot!
Ferenc pápa október 28-i beszéde teljes terjedelmében itt olvasható.
Szerző: Horváth-Baán Anikó
