A következő ábrázoláson már megszületett a kis Jézus – a korabeli ábrázolásokra jellemző módon gyermeki mivoltára elsősorban mérete utal. Petrovich megjegyzi, a Szűzanya vonásai itt már lágyabbak, simábbak, de az anyai boldogság még nem csillan fel rajta teljes szépségében.
Felhívja ugyanakkor a figyelmet Szent József derűs, bájos alakjára, mely gondviselő aggódásából fakadó rágódást, morfondírozást mutat, még az angyal jelenléte sincs rá különösebb hatással. A kisded születése feletti boldogság és megnyugvás egyedül az állatok tekintetében jelenik meg.
Jézus születése (Lk 2,1-7)
„Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztusz császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínusz kormányozta. El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába. Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.”
Felhasznált irodalom:
DIÓS István (szerk): Magyar Katolikus Lexikon
GÁRDONYI Máté: Bevezetés a Katolikus Egyház történetébe, Jel, Budapest, 2012
HEIDL György – RAFFAY Endre – TÜSKÉS Anna (szerk.): Echo simul una et quina. Tanulmányok a pécsi székesegyházról. Kronosz, Pécs, 2017
KARRIS, Robert J.: Lukács evangéliuma, In: Jeromos bibliakommentár, Letöltve
PETROVICH Ede: Pécsi székesegyház. Pécs, 1956
TÓTH Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban, In: Pannonia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1994, Letöltve
