A következő, kissé szokatlan, ám annál bájosabb ábrázolás a bölcsek álmát örökíti meg, mikor álmukban figyelmeztetést kapnak, más úton térjenek haza, ne tudósítsanak Heródesnek a kis Jézusról. A domborművön ez az álombéli intés magától értetődően angyal által történik, aki a Máriához szóló híradás jelenetéhez hasonlóan kezében tartott mondatszalaggal jelenik meg, jobbjával utat mutatva.
A mondatszalagon az evangélium szava állnak latinul: „Per aliam viam reversi” (Más úton tértek vissza – Mt 2,12). Mennyivel másképp jelenik meg ez a kézmozdulat itt, mint Heródesnél az előző jelenetben! Míg a király fenyegetően szegezi jobbját a bölcsekre, addig az angyal az isteni gondviselés közvetítőjeként óvó, figyelmeztető szerepben jelenik meg.
A három koronás alak egy ágyban, közös takaró alatt kuporogva alszik, ilyenformán vizuális értelemben is tükrözve hármuk egységét, mely a bibliai történetben is megjelenik. A dekoratív mintázatú takaró alatti, kissé megnyúlt, egymáson sorakozó koronás fejek látványa mosolyra fakaszt, mégis elbűvöl a kompozíció naiv találékonyságából fakadó kedvesség. Az életkorból következő hierarchiát tükrözi az alvók pozíciója is: az ágy szélén, a kényelmetlenebb helyen, ahonnan könnyebb legurulni, fekszik az ifjú, míg a fal melletti biztonságosabb, kényelmesebb részen szunnyad a legidősebb király. A kompozíció egyfelől a három látogató egységét jelzi, másfelől viszont a korabeli szemnek bizonyára nem volt meghökkentő e látvány – a hideg, szűkös körülmények mellett nem mindig jutott saját ágyhoz a középkor embere.
Tóth Melinda hozzáteszi, a kompozíció bizonyára nem a pécsi mester leleménye. A festőművészetben, miniatúrákon szintén találkozhatunk a három király/bölcs ehhez hasonló ábrázolásával. A kőszobrászat számára a román kori francia művészet alkotta meg, azonban említésre méltó, hogy a pécsi alkotás az efféle megjelenítés egyetlen 12. századi példája francia területen kívül.
A bölcsek álmukban figyelmeztetést kapnak (Mt 2,12)
„Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.”
Felhasznált irodalom:
PETROVICH Ede: Pécsi székesegyház. Pécs, 1956
TÓTH Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban, In: Pannonia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1994, Letöltve
