1938 májusában Budapesten rendezték a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Ahogy a 2020-as magyarországi rendezvényt, a ’38-as kongresszust is tartalmas felkészülési időszak előzte meg. Bognár Jenőné, gránitdiplomás szekszárdi pedagógus diákként vett részt a felkészülésben, majd a kongresszuson. Az alábbiakban az ő visszaemlékezését adjuk közre.
Az 1937/38-as tanévben IV. osztályos polgárista voltam. Kitűnő tanulóként pályáztam a Ranolder Intézetbe (Ranolder János veszprémi püspök által alapított Polgári és Tanítóképző Intézet), ahová édesapám korai halála miatt, pénzügyi árvaként kerültem be, ami azt jelentette, hogy a tanulmányaimat és ellátásomat a Pénzügyminisztérium havi 1.050 pengővel támogatta.
Az intézetet az Irgalmas Rendi Nővérek vezették. A Nővérek segítségével, itt készültünk az 1938-as Eucharisztikus Kongresszusra. Az előkészület főleg a gyakoribb Szentséglátogatásból és Szentségimádásból állt. A Szentséglátogatás egyéni vállalás volt, ilyenkor lelki áldozást is végeztünk. Még emlékszem arra a kis gyermeki imára, amit a tabernákulum előtt imádkoztam lelki áldozásaim során:
„Úr Jézus, te tudod, látod, áldoznék, ha lehetne. Szívem kopog a kis ajtón kitartással, buzgón, híven. Édes Jézus én vagyok itt, az én szívem ó vedd észre, s kis szívembe láthatatlan, Édes Jézus kérlek, térj be!”
A Szentségimádásokat mindig a Nővérekkel közösen végeztük. Tőlük tanultam ezt a röpimát, amit a csendes szentségimádásokon ismételgettem: „Üdvözlégy Édes Jézus az Oltáriszentségben, szívem alázatosságával imádlak Téged.”
A felkészülés lelki oldalához tartozott még a szeretetszolgálat vállalása. Ez azt jelentette, hogy az idősebb növendékek felelősek voltak egy-egy kisebb testvér házi feladatának ellenőrzéséért, a szekrénye, íróasztala rendben létéért. A Kedves Nővér mindig hangsúlyozta, hogy felelősek vagyunk egymásért!
Nagy kitüntetés volt számomra, hogy a szép írásomnak köszönhetően részt vehettem a Kongresszusra való meghívók készítésében.
Bognár Jenőné Szekszárdon átveszi gránitdiplomáját 2018 júliusában. (Forrás: Mártonfai Dénes, teol.hu)
Az intézetünk növendékei a Kongresszusra egyforma ruhát kaptak, ami nem az intézet egyenruhája volt, hanem kimondottan a Kongresszuson való részvételre készült, de később is hordhattuk, és a sajátunk lehetett. Ez egy nyers színű anyagból készült nagyon egyszerű öltözet volt: egy szoknya és egy kabátka, aminek egyedüli dísze, a vállán lévő népművészeti szőttes vállpánt és ugyanebből készült öv volt (80 év után már sajnos csak ez az öv maradt meg). Erre az alkalomra - az addig hordott fekete patent harisnya helyett - testszínű selyemharisnyát és egyforma fehér cipőt kaptunk.
A ruhakészítők még arra is figyeltek, hogy a szoknyánk hosszát úgy mérték meg, hogy a földtől egyforma magasságban legyen mindegyikünké. Így amikor vonultunk, mindegy, hogy ki milyen magas volt, a szoknyánk alja egyforma volt és ez is egy rendezettséget mutatott. Voltak, akik egy tarsolyt is kaptak abból a szőttesből, amivel a ruhánkat díszítették, amibe egy rózsafüzért és egy zsebkendőt tehettek.
Főoltár a Hősök terén: Az 1938-as kongresszus főoltára a Hősök terén. (Forrás: wikipedia.hu)
Az intézetünk Budapesten a IX. kerületben volt, innen gyalogosan, nagyon fegyelmezett sorban, nem beszélgetve, hanem csendben imádkozva vonultunk a Hősök terére, a szentmisére és ugyanígy vissza is. A Városligeti tó vízét lecsapolták, kiszárították és ezzel a mederrel növelték meg a Hősök terét. Mi ebben a mederben kaptunk helyet és ezt mi rendkívül élveztük, pedig ülőhely nem volt, csak állni, vagy térdelni lehetett.
El sem tudtuk képzelni, hogy az a rengeteg ember, aki a szentmisére jött, hogyan találja meg a helyét, milyen kavarodás lesz majd, de minden a legnagyobb rendben és csendben zajlott. Mivel előre be kellett jelentkezni, hogy honnan és hányan jönnek, így előre beosztották a helyeket és a rendezők nagyon jól, precízen irányították a tömeget. Arra emlékszem, hogy mindenki rendkívül fegyelmezett volt és síri csend volt az egész téren.
A Kongresszuson a Pápa küldötteként, az az Eugenio Pacelli bíboros volt jelen, akit a következő évben (1939. márciusában) XII. Piusz néven pápává választottak.
A Nővérek elmondták, hogy azért kapta meg Magyarország az Eucharisztikus Kongresszus rendezési jogát, mert 1938-ban volt Szent István királyunk halálának 900. évfordulója, aki hazánkban a kereszténység megalapítója és személyes példamutatója volt.
A Kongresszus jelmondatára is emlékszem: „Eucharistia Vinculum Caritatis” (Eucharisztia a szeretet köteléke).
