Mindig jó érzés úgy bemenni egy Szentmisére, hogy a padok tele vannak emberekkel. Még különlegesebb élmény, amikor papokkal telik meg a templom. Idén május 21-én átélhettük ezt a hagyományos papi zarándoklat alkalmával Máriagyűdön.
Egy-egy ilyen alkalom mindig lehetőség hivatásunkban, identitásunkban és egységünkben való megerősödésre. A Szentmise főcelebránsa és szónoka Varga László kaposvári püspök atya volt, a koncelebrációban részt vettek az Egyházmegye papságának sok tagjával együtt Udvardy György püspök atya és Mayer Mihály püspök atya is. A Szentmise utáni rövid szünetben lehetőség volt egy kis frissítőre pogácsa és kávé formájában, de számomra fontosabb volt látni, ahogyan a papok örömmel üdvözlik egymást és érdeklődnek egymás felől. Egy kis bíztatásra is volt szükség, hogy visszatérjünk a templomba, ahol meghallgathattuk Varga László püspök atya elmélkedését.
Szavai nagyon lelkesítőek és megerősítőek voltak: „Nem is fogjuk fel, hogy mennyire nagy ajándék vagyunk mi papok a világnak…” Persze nem a mi kiválóságunk okán, hanem Isten kegyelméből, választottságunk és küldött voltunkból fakadóan. Ebben a tudatban kell megerősödnünk, de valójában még ennél is jobban vissza kell mennünk identitásunk forrásvidékére, ami nem a szentelésünkben és még csak nem is keresztségünkben van, hanem magában a Szentháromságos Isten szeretetközösségében. Ebben az isteni közösségben élhetünk, ennek a közösségnek templomai vagyunk. Ha szabadon elfogadjuk az ebből fakadó függő viszonyunkat az Istentől az tesz valóban szabaddá bennünket és ebben találhatjuk meg valódi örömünket is. Ebben az örömben is újra és újra meg kell erősödnünk, különben hiteltelenné válik a szolgálatunk. Mi papok olyan sok mindent tudunk a hitről, de van-e bennünk valóban élő hit: az istengyermekségből fakadó öröm. Akarunk-e valóban Jézus tanítványai lenni és hisszük-e, hogy a Szentlélek képes újjáteremteni mindent. Más szóval van-e bennünk lelkesedés, lendület, amivel papi szolgálatunkat végezzük. Varga püspök atya mondanivalójának leglényegesebb üzenete számomra az volt, hogy ennek a lendületnek a forrása nem, vagy nem csak papi felszenteltségemben van, hanem a Szentháromságos Istennel való közösségemben, mely hitemből, keresztény voltomból fakad. Ennek örömében tudom valóban Jézust követni, kitartani a nehéz helyzetekben, nem panaszkodni, hanem mindig inkább keresni a Szentlélekben való megújulás lehetőségét és valóban jézusi módon közelíteni az emberek felé, valóban evangéliumi válaszokat találva helyzetükre és kérdéseikre. Így lesz aztán meghívó az életem arra, hogy másokat is Jézus követésére tudjak bíztatni.
Az elmélkedés után csendes szentségimádás illetve közös zsolozsma imádság következett. Jó volt a hallottakat az Úrral való csendben és mégis közösségben, imádságban elmélyíteni magunkban. Az ebéden néhány meglepetés vendég is részt vett. Több püspök atya is, akik Bíró püspök atyát látogatták meg a Harkányi kórházban, a látogatás után velünk ebédeltek. Az ebéd alatti kötetlen beszélgetések is fontos részei voltak a találkozónak. Ebéd után rózsafűzért imádkoztunk együtt a templomban, a tizedek előtt a paptestvérek rövid elmélkedésével. Ezzel ért véget az együtt töltött napunk.
Lápossy Péter
Fotó: Loósz Róbert
További képek az eseményről itt.
