Az Úr 2019. esztendejében 3 papot szentel Udvardy György pécsi megyéspüspök. A papszentelésre június 15-én, 10 órától kerül sor. Az eseményéhez közeledve interjúsorozatot közlünk a szentelendő diakónusokkal. Elsőként Molnár Eriket kérdeztük.
1990. január 2-án született Bonyhádon. Szülei második gyermekeként látta meg a napvilágot. Általános iskolai tanulmányait a Bonyhádi Arany János Általános Iskolában végezte, ahol hitoktatásban is részesült. Érettségijét és civil szakmáját a Bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskolában szerezte meg.
Már kisgyermek korától kezdve rendszeresen ministrált a bonyhád-majosi kápolnában. Miközben a PTE Illyés Gyula karán szociális munkás szakon végezte tanulmányait, fokozatosan megerősödött benne a papi hivatás gondolata, amiben segítségére voltak egyházmegyés papok is. 2013-ban felvételét kérte a Pécsi Egyházmegye papnövendékei közé, a sikeres felvételi után dr. Udvardy György püspök úr teológiai tanulmányainak elvégzésére Esztergomba küldte.
Főpásztora tavaly június 16-án szerpappá szentelte. Diakónusi gyakorlatát a mohácsi plébánián töltötte.
Újmiséit a következő időpontokban és helyeken mutatja be:
Június 15. 16.00 majosi Szűz Mária Szent Neve Kápolna
Június 16. 16.00 bonyhádi Szeplőtelen Fogantatás Templom
Június 22. 18.00 mohács Fogadalmi templom
Június 15-én, szombaton Udvardy György pécsi megyéspüspök pappá szenteli. 6 éves teológiai képzés áll Ön mögött. Milyen visszatekinteni erre az időszakra?
Amikor beköltöztem a szemináriumba, a 6 év először hosszú időnek tűnt. De most visszatekintve úgy érzem, hogy nagyon gyorsan elmúlt. Szívesen tekintek vissza erre a hat évre, hiszen nagyon sok jó dolgot kaptam. Kicsivel több, mint öt és fél évet töltöttem Esztergomban az Érseki Papnevelő Intézetben, 4 hónapot pedig Mohácson voltam diakónusi szolgálaton. Ezekben az időkben sok mindent tanultam és sok barátot kaptam, akikkel majd a papi éveimben is szeretném tartani a barátságot.
Mikor találkozott először Istennel? Milyen volt az a találkozás?
Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Talán akkor, amikor 5 éves koromban elkezdtem ministrálni a bonyhád-majosi kápolnánkban. Istennel való kapcsolatom az évek során kezdett el kialakulni, ahogyan egyre jobban megismertem a hittanórákon vagy egy-egy lelkigyakorlaton.
Hogy merült fel Önben évekkel ezelőtt a papi hivatás gondolata?
Már az általános iskola végén megjelent az életemben a papi hivatás gondolata. Akkor még úgy éreztem, hogy nem ez az én hivatásom, hanem a családos élet. A középiskolás évek során is mocorgott bennem. Amikor igent tudtam mondani az Úr hívására, az 2011-ben volt egy medjugorjei zarándoklaton. Ekkor éreztem igazán az Úr hívását, amire azt mertem mondani, hogy ha papnak hívsz, akkor igent mondok. Az egyetemen, a szociális munkás szakon fogalmazódott meg bennem, hogy az embereken szeretnék segíteni, de nem szociális munkásként, hanem papként. Két évet töltöttem az egyetemen és 2013-ban jelentkeztem.
Voltak-e nehézségek az elmúlt időszakban és mivel néz szembe egy kispap? Hogyan küzdötte le őket?
Ahogyan mindenkinek az életében vannak nehézségek, úgy a kispapok életében is megjelennek. Szembenézünk határainkkal vagy a bennünk felmerülő olyan kérdésekkel, amelyekre nehéz választ találni vagy azonnal megválaszolni.
Ezeknek a leküzdésében segített az imádság. Isten elé vinni az adott helyzetet, megkérni, hogy segítsen, illetve megkérdezni, hogy Ő ezt hogy látja vagy Ő mit tenne. Nem biztos, hogy azonnal és mindig jön a válasz. A szemináriumokban van egy spirituális atya, akihez lehet bizalommal fordulni nehézségek esetén is.
Az elmúlt 6 év tapasztalatából mi az, amiért hálás?
Hálás vagyok az Úrnak, hogy meghívott az Ő papjának. Hálás vagyok az esztergomi szemináriumban töltött időkért.
Ha épp nem tanul vagy szolgál, akkor mivel tölti szívesen a szabadidejét?
Szívesen töltöm az időmet a családom, barátaim körében. Szabadidőmben szívesen olvasgatok, illetve kerékpározom.
A pappá szentelendő diakónusok papi jelmondattal, egy olyan gondolattal indulnak el szolgálatuk útján, amellyel azonosulni tudnak, és amely magában hordozza hivatásuk mélységét. Mi a jelmondata és miért?
Az áldozópappá szentelési meghívómra két jelmondat került. Az egyik, amit diakónusszentelésemre választottam Szent Pál apostoltól a Tesszalonikaiaknak írt I. levélből: „Hűséges az, aki meghívott” (1 Tessz 5,24). Ez a jelmondat végigkísért a kispapi évek során.
Amit a papszentelésre választottam, az Szent II. János Pál pápától származik: „A pap ember, másokért.” A szent pápa élete hátassal volt a hivatásom felismerésében. Ahogyan az életét bemutató filmnek a címe is mutatja a pápa, aki ember maradt. Én is papként szeretnék ember maradni, aki másokért él.
Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akikben mocorog a papi vagy szerzetesi hivatás gondolata?
Azt mondanám, amit 2013 nyarán a bonyhád-börzsönyi újmisén a szentbeszédre felkért Bindes Ferenc gyémántmisés atya mondott. Ha valaki úgy érzi, hogy az Úr papnak vagy szerzetesnek hívja, akkor merjen beszélni erről a plébánosával vagy egy hozzá közel álló atyával. Ha úgy látják, hogy a hívás Istentől van, akkor merjen jelentkezni.
