(1857. szeptember 3–8.)[1]
Az 1857. szeptember 3. és 8. közötti mariazelli zarándoklat története
A nagy egyházi ünnepek kellő alkalmat kínáltak az 1850-es évek katolikus egyházi vezetőinek a nemzeti ellenállás kinyilatkoztatására. 1857. szeptember 3. és 8. között Scitovszky János esztergomi érsek (1849–1866) – korábbi pécsi püspök (1838–1849) – Pozsonyból több tízezres zarándoklatot vezetett Mariazellbe, hogy a Magyarok Nagyasszonyának áldását kérje egyházára és hazájára. Az évszázados magyar vonatkozásokkal rendelkező kápolnát 1857-ben, a kegyhely 700 éves jubileumán aranyozással gazdagították.
A hatnapos országos zarándoklaton a főpapok mellett a katolikus arisztokrácia konzervatív vezetői – 232 különböző egyházmegyéből származó férfi, így a pécsi egyházmegye prominens személyiségei – is részt vettek. A zarándoklat összlétszáma, a világi résztvevőkkel együtt meghaladta a 25 000 főt. E hihetetlennek tűnő népszerűségre szükség is volt, hiszen annak nem titkolt célja volt a császár és a nemzet kibékülésének előkészítése. A búcsújárást Bécsben a kormányzat elleni tüntetésnek nyilvánították.
Az 1857. szeptember 3–8-i nemzeti zarándoklat[2]
Az 1857-es mariazelli nemzeti zarándoklaton résztvevő a pécsi egyházmegyei személyek:
- Király-daróczi Daróczy Zsigmond földvári apát, pécsi kanonok
- Jónás József hebron-völgyi apát, pécsi kanonok
- Gráger Gábor csuthi prépost, mohácsi plébános
- Suszter Antal, a Pécsi Püspöki Papnevelő Intézet aligazgatója
- Mendlik Ágoston plébános, a Pécsi Püspöki Tanítóképző Intézet tanára
- Szeifricz István ciszterci főgimnáziumi tanár
- Schmidt Alajos szászi plébános
- Berecz József várdombi plébános
- Krautszak József jánosi plébános
- Hanny Gábor pincehelyi káplán
A fogadalmi ajándék
A magyar katolikusok 700 éves jubileumi, nemzeti zarándoklatának emlékére Scitovszky János bíboros fogadalmi ajándékot is készíttetett Patics Ferenc pesti aranyművessel (1818–1868), amelynek egy példányát természetesen magukkal vittek Mariazellbe.
A zarándoklat alkalmával felajánlott kis szobor aranyból és ezüstből készült ötvösmunka. Az 58 cm magas, 52,2 cm hosszú és 27 cm széles szobor magát a zarándoklat vezetőjét, Scitovszky János hercegprímást ábrázolja főpapi ornátusban, amint a fénysugárként ragyogó mariazelli kegyszobor előtt térdelve felajánlja az oszlopfőn álló mariazelli Szűzanya szobrának az ezüst vánkoson nyugvó, Hild József által tervezett esztergomi bazilika makettjét, az ország valamennyi templomának szimbólumaként. Előtte mitra (püspöki süveg) és evangéliumos könyv, rajta pallium, bal kezében pásztorbot. A művet zománclapok, rubint és zafír ékkövek díszítik. A talapzaton a magyar címer és Scitovszky bíborosi címere látható.
A mariazelli fogadalmi ajándék Schatzkammer-beli darabja[3]
A díszes ötvösmunka első tábláján az alábbi felirat olvasható: „Isten Anyja, Hazánk Nagyasszonya, Magyarországi Hiveid Fiui Tiszteletét fogadd el.” A második táblán a következő mondat volt: „Az Esztergami Anya-Egyházat Magyarország Többi Egyházival Tartsd meg Kegyes Pártfogásodban.” A harmadik táblán az alábbi szöveg állt: „A Római Pápára, Az Apostoli Királyra, s Magyar Hazánkra add Anyai Aldásodat.” Végül a negyedik tábla közlése: „1857, szeptember 8-dikán Mária-Czelben bemutatta Nagy-Kéri Scitovszky János Bibornok, Magyarország H. Primása, Esztergami Érsek.”
A térdelő Scitovszky előtt található ezüst evangéliumos könyv kinyitható, amelybe a hagyomány szerint egy pergamencédulát helyezett el a bíboros megbízásából Zalka János, a pesti egyetem egyháztörténelem tanára az alábbi szöveggel: „Cari cives Mariani! Adhaerete Magnae Dominae Vestrae, quae se vobis saepissime Matrem esse monstravit!! Scribebam in Cellis Marianis festo Nativitatis B. M. V. Anno 1857. Aetatis meae prope septuagesimo secundo. Joannes Cardinalis Scitovszky P. H. A. St.” („Mária országának kedves polgárai! Ragaszkodjatok Nagy Asszonyotokhoz ki igen gyakran megmutatta nektek, hogy Anyátok. Irám Mária-Czelben Kisasszony napján 1857-ben életemnek közel hetvenkettedik esztendejében. Scitovszky János bibornok, Magyarország primása, esztergomi érsek.”) A cédulán folytatásképpen az alábbi kiegészítés is olvasható: „Mementote etiam nostri, qui eadem die Magnam Dominam Nostram in Cellis Majoribus jugi devotione venerabamur, Augustinus Roskoványi Episcopus Vaciensis. Josephus Viber Episcopus Haliensis. Emericus Tóth, Praep. de Viridi Campo Strigon. Andreas Lipthay Praep. s. Thomae. Sigismundus Daróczy Can. V. Eccles. Andreas Schirgl, Canon. Strig. Vicar. Tyrnav. Joannes Bucsegh Can. Strig. Theodor Ordódy Canon. Strig.” („Emlékezzetek meg rólunk is ugyan az nap Nagy Asszonyunkat Mária-Czelben álhatatos ájtatossággal tisztelők. Roskoványi Ágoston váci püspök, Viber József haliai püspök, Tóth Imre esztergom-zöldmezői prépost, Lipthay Endre szenttamási prépost, Daróczy Zsigmond pécsi kanonok, Schirgl Endre esztergomi kanonok, nagyszombati helynök, Bucsegh János esztergomi kanonok, Ordódy Tivadar esztergomi kanonok.”)
A talapzat előoldalán zománcozott magyar címer és Scitovszky János bíborosi címere kapott helyet. A címerek mellett és között a zarándoklathoz kapcsolódó feliratok kerültek: „A bucsujárat alatt sz. beszédeket tartottak magyarul: Scitovszky bíbornok Pozsonyban és M.Czelben, Grynaeus A[lajos], Liliomföldön, Zalka [János], Szebényi Ant[al] M.Czelben; szlovák nyelven Haydin Józs[ef], Hort Józs[ef] és Blásy Józs[ef] M. Czelben.” Az 1857-diki magyar országos bucsujárat september 1. napján indult ki Esztergomból, sept 3. Pozsonyból, sept. 4. Lanzendorfból, sept. 5. Sz. Keresztről, sept. 6. Liliomföldről, sept. 7. Sz. József hegyéről. E nap délutáni 2 órakor vonult be a menet a Szt. Szűz máriaczeli templomába.”
A talapzat előoldalán a készítőmesterről kerültek információk: „Készítém Pesten 1857. Patics Ferencz.”
A fogadalmi ajándékszobor metszete a Vasárnapi Újságban (1858)[4]
Az első számú szobrot a mariazelli templom emeleti régi kincstárában (Schatzkammer) őrzik azon fogadalmi ajándékok társaságában, amelyek által az évszázadok során a zarándokok kérésüket, vagy éppen hálájukat rótták le Szűz Máriánál. A nagy fogadalmi szobor eredetihez hasonló arany-ezüst változata az esztergomi Keresztény Múzeumban található.[5]
A fogadalmi ötvösmunkából egyidejűleg több, egyszerűbb és kisebb, sárgarézből öntött másolat is készült, amelyet aranyoztak és ezüstöztek. Az ezüstözött ércszobor-másolatokat Glanz József bécsi akadémiai művész (1795–1866) is ajánlotta. A kisebb változatok feliratukban különböztek a nagyobb változatoktól. Olvasható szövegük az alábbi volt: „Az 1857. sept. 8-diki magyar országos bucsujáraton Mariazellben 232 egyh[ázi] személy jelent meg. A zarándokok összes száma a 25.000-t meghaladta.” Az utánöntést Vandrák Sám bronzműves (1820–1892) készítette el Pesten. A zarándoklat és a fogadalmi ajándék kiemelt voltára utal, hogy 1857 augusztusában és szeptemberében még a Vasárnapi Újság is részletesen beszámolt az eseményről, sőt, 1858 szeptemberében rövid leírással, a fenti metszettel a fogadalmi ajándékot is bemutatták. Ezek közül számos darabot a főurak és az egyházfők is megrendeltek. Az egyszerűbb változatból való a pécsi darab is, amelyet valószínűleg a zarándoklaton résztvevő pécsi egyházi személyek valamelyike kapta emlékül, vagy megvásárolta. De az is elképzelhető, hogy Scitovszky érsek korábbi pécsi kötödése révén került Pécsre.
A fogadalmi ajándék 2013/14-ben szerepelt a Pécsi Tudományegyetem egyetemi bibliotéka által őrzött Klimo Könyvtárában a Máriagyűdi Kegyszobor állításának 300 éves évfordulója alkalmából rendezett időszaki kiállításán („Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja.” A Mária-tisztelet kialakulásának történeti hagyományai).[6]
A 1857-es mariazelli fogadalmi ajándék Pécsen fennmaradt darabja a Klimo Könyvtár 2013-as kiállításán[7] (Fotó: Gergely Zsuzsanna)
Az összeállítást készítette: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva
Források
- L.: Mária-Czel bucsujáróhely Stájerországban = Vasárnapi Újság, 1857. augusztus 30. 361. p. https://epa.oszk.hu/00000/00030/00183/pdf/VU-1857_04_35_08_30.pdf
- P.: Máriaczeli bucsujárat = Vasárnapi Újság, 1857. szeptember 20. 398. p.
https://epa.oszk.hu/00000/00030/00186/pdf/VU-1857_04_38_09_20.pdf
R.: Máriaczeli bucsujárat = Vasárnapi Újság ,1857. szeptember 27. 411. p.
https://epa.oszk.hu/00000/00030/00187/pdf/VU-1857_04_39_09_27.pdf
Mária-czeli emlékszobor = Vasárnapi Újság, 1858. szeptember 5. 424–425. p. https://epa.oszk.hu/00000/00030/00236/pdf/VU-1858_05_36_09_05.pdf
A Mária-czeli liliomok. Az 1857. sept. 8-ki Mária-czeli magyar országos bucsujáratra vonatkozó történeti jegyzetek, főpásztori levelek, előkészületek, utazási rajzok, versezetek, s egyházi beszédek gyűjteménye. Pest, 1858.
Jelzet: PEK TGYO KK 65400
http://www.bucsujaras.hu/tanulmany/vasuj/mariacel.htm [2014. 06.08.]
Mariazell és Magyarország. Egy zarándokhely emlékezete. Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában 2004. május 28. – szeptember 12. Budapest, 2004. 418–419.
Szamosi József: Máriacelli emlékkönyv. Képes magyar kalauz. München–Zürich, 1979. 30–32.
Bazilika 1856–2006. Kiállítás az esztergomi főszékesegyház felszentelésének 150. évfordulója alkalmából. Esztergom, 2006–2007. 57.
Rövidítés
PEK TGYO KK = Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Történeti Gyűjtemények Osztálya, Klimo Könyvtár
[1] Az írás elsőként a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont TGYO-blogján jelent meg = https://tgyoblog.wordpress.com/2014/09/08/scitovszky-janos-esztergomi-ersek-mariazelli-fogadalmi-ajandeka-1857/
[2] A kép forrása: A Mária-czeli liliomok. Az 1857. sept. 8-ki Mária-czeli magyar országos bucsujáratra vonatkozó történeti jegyzetek, főpásztori levelek, előkészületek, utazási rajzok, versezetek, s egyházi beszédek gyűjteménye. Pest, 1858.
[3] A kép forrása: https://baloghpet.com/2016/09/12/a-xix-szazadi-magyar-iparmuveszet/
[4] A kép forrása: Mária-czeli emlékszobor = Vasárnapi Újság, 1858. szeptember 5. 425. p. – Arcanum Digitális Tudománytár = https://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/VasarnapiUjsag/
[5] Az esztergomi darabbal kapcsolatos információkat köszönöm Dr. Hegedűs Andrásnak, az esztergomi Prímási Levéltár igazgatójának.
[6] A kiállítás 2013. június 12. és 2014. március 31. között volt látható a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár Klimo Könyvtárában.
[7] Az ötvösmunkát 2013-ban Millei Ilona, a Janus Pannonius Múzeum főrestaurátora tisztította meg.
