December 29-én, Szent Család vasárnapján ünnepi szentmisét celebrált Dr. Kajtár Edvárd, a Székesegyház plébánosa. A hagyományokhoz hűen a Pécsi Bazilikában sor került a családok megáldására is.
A 18.00 órai szentmisét bemutató plébános elsősorban a családok jelentőségére emlékeztette a híveket. „Ünneplünk, mert Jézus születésével megmutatta, hogy mennyire fontos ez az egység. Enélkül nem tudunk boldogok lenni” – mondta Dr. Kajtár Edvárd atya a jelenlévő szülőknek, nagyszülőknek, édesanyáknak, édesapáknak, gyermeknek és mindazoknak, akik egy-egy családhoz tartoznak, ily módon mindannyiunknak. Ezt követően homíliájában három szentírási történetet idézett fel, melyekben a család, mint zárt, de bővíthető kör-, mint egy templom- és mint hagyományokat éltető közösség jelenik meg. „Az ember nem létezik család nélkül, ez a Biblia nagy igazsága, és ezt ünnepeljük ezen a vasárnap estén is. A Szent Család nem azért >>szent<<, mert szentek a tagjai, hanem mert a család egy olyan életkörülmény az ember számára, mint a halak számára a víz. Hiszen ha nincs víz, elpusztulnak a halak, ha pedig nincs család, nincs egységben az ember. A legnagyobb érték számunkra a család! Ezért most elmélkedjünk ennek a fontosságáról három ószövetségi képen keresztül. Elsőként vegyük Noé bárkáját, amelyre Noé feleségével, gyermekeivel együtt költözött, és ahova minden állatfajból egy-egy párt vitt magával, hogy az özönvíz elmúlásával a második teremtés valósuljon meg. Vagyis itt a család egy olyan zárt világ, amelybe újabb és újabb tagok léphetnek be. Mert bár az özönvíz elpusztította az életet, a család megmaradt, mivel zárva maradt” – hangsúlyozta Edvárd atya, majd hozzátette, ebben az egységben nem lehet felcserélni a tagokat, viszont bővíthetjük azok számát. A család tehát zárt, mégis bővíthető és szent, ezért egy megkérdőjelezhetetlen viszonyrendszernek kell lennie. Noé történetéhez kapcsolódóan az olajfaággal visszatérő galamb újabb jelentést társít a család fogalmához, amely a remény. „Noé időről időre szabadon engedett egy madarat a bárkáról, és amikor a galamb ággal tért vissza, az a remény jele volt. Vagyis a család egy magasabb rendű élet köré szerveződik. Ez az egység nem szűnik meg akkor sem, ha kirepülnek a gyermekek, ha megözvegyül a szülő, mert család nélkül csupán pillanatképek vannak, nincs jövőkép, kibontakozás, előrehaladás.”
Az ószövetségi képek felidézését az atya Ábrahám történetével folytatta. „Amikor Isten megszólítja Ábrahámot […] a családjával indul útra és vándorol egyik helyről a másikra. A család tehát hivatás. Az ember nem azért alapít családot, mert nem jó egyedül lenni, hanem mert ez őstudás. Ábrahám próféta volt, akin keresztül Isten szólt, és mint próféta, értelmezni akarta Isten akaratát, ezért együtt imádkozott családjával, tehát velük kereste az Úr szándékát. Ez pedig túlmutat a biológiai szükségleteken, hiszen Isten népének alapegysége egy mozgó templom” – mondta a Székesegyház plébánosa, végül a harmadik bibliai képről beszélt, amelyben szintén megjelenik a család. „Krisztus előtt a VI. században a babiloni hadsereg elfoglalta a Szentföldet, a katonák elhurcolták az írástudókat és az iparosokat, hogy a birodalomban alkalmazzák ismereteiket, ezáltal erősítve azt. Viszont otthon maradtak a szegények és a földművesek, a zsidók őket hívták >>szent maradéknak<<, mivel magukban maradtak kiszolgáltatva a körülményeknek. De amikor a Perzsák megdöntötték a babiloni uralmat, az írástudóknak és az iparosoknak volt hova hazamenniük. Ez a kép megjelenik a tékozló fiú életében is, akinek szintén volt hova hazatérnie. Tehát a család az irgalom helye is egyben! Ezért nem szabad feltételekhez kötni a megbocsátást sem, mert az egységben mindig újra lehet szerveződni. A család gyökérzet és hagyomány. Nagyon fontos, hogy ezt átadjuk a következő generációnak, mert ha az ember elengedi a család hagyományait, elszegényedik.”
A mélyen elgondolkodtató és megerősítő elmélkedést követően, a szentmise végén sor került az ünneplő családok megáldására. Ezen a vasárnapon szülők és gyermekek, nagyszülők és unokák, párok és özvegyek erősödtek meg a hitben, abban, hogy Jézus minden egységben jelen van.
Fotó: Harasztovics Arnold
További fotók Facebookon.
