Pál apostol - született tarzuszi Saul - egész lényét, világról alkotott képét alapjaiban rázta meg találkozása a feltámadott Jézussal.
A damaszkuszi úton körülötte fényes nappal, örvényként lecsapó, vakító fényár közepette földre hullva megtapasztalta, hogy a kereszten meggyilkolt Názáreti Jézus él, az erről szóló tanúságtételek igazak, sőt Ő az Igaz, aki minden képzeletet felülmúlóan valóságos.
Miután csatlakozott a damaszkuszi egyházközösséghez, visszanyerte látását és megkeresztelkedett, három évet Arábiában töltött igehirdetését megelőzően. Életének erről az időszakáról hallgatnak az írásos emlékek. Nem nehéz azonban belátni, hogy a kor híres jeruzsálemi tanítómesterének, a farizeus törvénytudó Gamálielnek az iskolájában a legszínvonalasabb ismeretekkel felvértezett, magabiztos egyházüldözőnek egész életét újra kellett gondolnia, amikor szembesült az élő Jézussal. Újra kellett értelmeznie az Írással kapcsolatban memóriájába ivódott tanításokat ennek fényénél.
Az élő Jézussal való találkozásából táplálkozik megfékezhetetlen, a nyelvi szabályoknak már-már agresszíven fittyet hányó, különös stílusa, mely feladja a leckét értelmezés tekintetében, de inspirál is egyben. Ő nem csupán hiszi, hanem tudja, hogy Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, él. Levelei nyelvezetének megfejtése nem amiatt összetett, mintha - a Jelenések könyvéhez hasonlóan - homályos, többértelmű, képi célzásokat tartalmazna. Szent Pál keresi a legjobb megfogalmazást annak a valóságnak a leírására, amit megtapasztalt, de ezt gyakran nem tudja beszorítani - kiterjedt műveltsége ellenére - a nyelv által szabott fogalmi határok közé, és ilyenkor nyelvi leleményhez fordul. Egyik ismert, és talán legjellemzőbb szófordulata “az Úrban”. A világ létének, értelmezésének, az emberi viselkedésnek a kulcsa ez. Ezzel a kifejezésével szétrobbantja az akkori világ elfogadott válaszfalait: szabad és rabszolga között, zsidó és pogány között, görög és római között, a törvény betűje és szelleme között, tiszta és tisztátalan között.
Külön érdekessége ennek az ünnepnek, hogy 1959-ben ezen a napon jelentette be a római Falakon Kívüli Szent Pál Bazilikában a 2014-ben szentté avatott XXIII. János pápa, hogy egyetemes zsinatot készül összehívni a Világegyházban, melynek céljai között szerepel az akkori Egyház megújulása, korszerűsítése. Az egyház történetében először fogadta el a zsinatra való meghívást 18 nem katolikus egyház is. Noha nem hirdetett ki új dogmát, mégis jelentős változásokat hozott a II. Vatikáni Zsinat az egyház életében.
Fotó: Valentin de Boulogne: Pál levelet ír (Blaffer Foundation Collection, Houston, TX.)
