A Pécsi Egyházmegye Lectio Divina Eucharistica sorozata februárban a lábmosás (Jn 13,1-20) jelenetének tanulmányozásával folytatódott. Az evangéliumi szakasz imádságos olvasása ismét gondolatébresztőként szolgált az érdeklődők számára.
Amennyire eltér a Biblia a létező többi könyvtől, annyira illik különválasztani annak olvasását más művektől. – Többek között ez is lehet a Lectio Divina Eucharistica programsorozat tanúsága, mely amellett, hogy ismerteti a Szentírás imádságos olvasásának módszerét, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülést hivatott segíteni. A Pécsi Egyházmegyében havi rendszerességgel szervezett Lectio Divina Eucharistica minden alkalommal más-más evangéliumi szakaszt vesz górcső alá. Február 20-án, csütörtökön ez a lábmosás jelenete volt János evangéliumából (Jn 13,1-20). Az este ezúttal is egy közös imával kezdődött, majd a bibliai epizód felolvasásával-, ezt követően pedig a sorról sorra történő értelmezésével folytatódott.
„A lábmosás jelenetét egyedül János jegyezte le. Hiszen az úgynevezett szinoptikus evangélisták, mint Máté, Márk és Lukács nem beszélnek erről az epizódról – kezdte előadását Nyúl Viktor pasztorális helynök. Tehát János evangélistának kell megköszönni a Biblia ezen gyöngyszemét, mely egy idilli állapotból indulva az alázat kifejezésén át az ellenségszeretetig több fontos cselekményt említ. „Ha szóról szóra értelmezzük a szentírási szakaszt, a negyedik versben megjelenik Jézus szeretete. Amikor azt olvassuk >>felkelt<<, akkor a keresztényíró alázatról beszél, mely amellett, hogy a szolgálat gesztusát fejezi ki, egy szokatlan mozzanatra is utal. De ennél is meglepőbb a következő cselekvés, amikor Krisztus >>levetette felsőruháját<<. Utóbbiról eszünkbe juthat a keresztre feszítés bibliai epizódja (Jn 19,23-24), amikor erőszakkal fogják levenni Jézus ruháját és köntösére sorsot vetnek” – magyarázta Viktor atya, majd arra utalt, hogy bár Isten felöltözteti Ádámot és Évát a bűnbeesés után (Ter 3,21), hagyja, hogy a Fia levegye felsőruháját, mert amikor ennek következtében Jézus egy vászonkendőt köt maga elé, akkor szolgáló magatartást tanúsít. „Amikor a lábmosáshoz ér az evangéliumi részlet, akkor valójában a teremtő Isten Fia hajol le a tanítványok lábánál, hogy megmossa azokat. Ez Isten odahajlása a másik ember felé, ez az alázat kifejezése. Isten Fia nem csak beszél a szeretetről, hanem éli is azt, és megdöbbenti a tanítványokat, hiszen az emberek lábának megmosása a rabszolgák feladata volt. De Jézus ezzel a cselekedetével a Vele való közösségre hívja meg a tanítványokat, ahogy az Eucharisztiában is.”
A lábmosás jelenetét tanulmányozva az ellenségszeretet is hangsúlyossá vált, melyet Jézus azzal fejez ki, hogy megmossa Júdás lábát is, annak ellenére, hogy tudja: rövidesen ő lesz az, aki elárulja. „Amikor az evangéliumi részletben a boldogságról olvasunk, eszembe jut Ferenc pápa kijelentése, amikor azt mondta, a nyolc boldogság (Mt 5,3-12) a keresztény ember személyi igazolványa” – jegyezte meg a pasztorális helynök, majd a rövid kitekintés után az evangéliumi szakasz utolsó sorait elemezte. „Amikor Jézus azt mondja >>aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött<<, akkor arra utal, hogy fogadjuk be azokat az embereket, akik kopogtatnak életünk kapuján és segítsünk nekik lehetőségeink szerint.”
A tanítással átszőtt Lectio Divina Eucharistica februári eseménye tehát az alázatot, a közösséget, az ellenségszeretetet és a Krisztusi szeretetet hangsúlyozta János evangéliumán keresztül – ez is igazolja, hogy a bibliai szakasz alatt valóban egy kincsről beszélünk.
A következő Lectio Divina Eucharistica eseményre március 19-én kerül sor a Dóm Kőtárban, este 19.00 órakor. Ezt megelőzően mindenkit szeretettel várunk a Belvárosi templom tartandó 18.00 órai szentmisére is.
131Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. 2Vacsora közben történt, amikor az ördög már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el. 3Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. 4Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. 5Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. 6Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!” 7Jézus így válaszolt: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” 8Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.” 9Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” – mondta Simon Péter. 10De Jézus ezt felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” 11Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” 12Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, mit tettem veletek? 13Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. 14Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. 16Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. 17Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek. 18Nem mindnyájatokról mondom ezt, mert hiszen tudom, kiket választottam ki. De be kell teljesednie az Írásnak: »Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem.« 19Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. 20Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”
Fotók: Vermes Nikolett
