Pécsi Egyházmegye

A pápa magyarra fordított beszédét teljes egészében közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Nagyböjt negyedik vasárnapján a liturgia középpontjában a világosság témája áll. Az evangélium (vö. Jn 9,1–41) a születése óta vak ember történetét mondja el, akinek Jézus látást ad. Ez a csodajel megerősíti Jézus kijelentését, aki azt mondja magáról: „Világossága vagyok a világnak” (Jn 9,5), a fény, mely megvilágítja sötétségünket. Két szinten viszi végbe a megvilágosítást: fizikai és lelki szinten: a vak először megkapja szeme világát, aztán elvezettetik az „Emberfiában” (v. 35), vagyis a Jézusban való hitre. Ez egy egész folyamat. Nagyon jó lenne, ha ma mindnyájan elővennétek János evangéliumát, a kilencedik fejezetet, és elolvasnátok ezt a szakaszt: gyönyörű szöveg, és jó hatással lesz ránk, ha újból vagy akár kétszer is elolvassuk. A Jézus által végbevitt csodák nem látványos tettek, hanem az a céljuk, hogy a belső átalakulás útján hitre vezessenek.

A törvénytudók – akik ott voltak, csoportosan – nem hajlandók elismerni a csodát, és félrevezető kérdésekkel fordulnak a gyógyult emberhez. Ő viszont a valóság erejével félresöpri őket: „Egy dolgot tudok: vak voltam, és most látok!” (Jn 9,25). A körülötte álló, hitetlenkedve kérdezgetők bizalmatlansága és ellenségeskedése közepette ő végigjár egy utat, mely fokozatosan felfedezteti vele annak kilétét, aki felnyitotta szemét, és megvallja hitét benne. Először prófétának tartja (vö. Jn 9,17); aztán olyasvalakinek ismeri el, aki Istentől jött (vö. Jn 9,33); végül Messiásként fogadja, és leborul előtte (vö. Jn 9,36–38). Megértette, hogy Jézus „Isten tetteit nyilvánította ki” azzal, hogy visszaadta neki látását (vö. Jn 9,3).

Bárcsak nekünk is részünk lenne ebben a tapasztalatban! Az, aki korábban vak volt, a hit fényével felfedezi új identitását. Ő most már „új teremtmény”, aki képes új fényben látni életét és a körülötte lévő világot, mert közösségre lépett Krisztussal, egy másik dimenzióba lépett. Már nem a közösség által kirekesztett koldus; már nem rabja a vakságnak és az előítéletnek. Megvilágosodásának útja a bűnből való felszabadulás útjának metaforája, ennek az útnak a végigjárására pedig mi is meghívást kaptunk. A bűn olyan, mint egy sötét fátyol, amely eltakarja az arcunkat, és megakadályozza, hogy világosan lássuk magunkat és a világot. Az Úr megbocsátása azonban eltávolítja ezt az árnyékos, sötét leplet, és új világosságot ad nekünk. Ez a nagyböjt legyen számunkra nagyszerű alkalom és értékes időszak arra, hogy közelebb kerüljünk az Úrhoz, hogy kérjük az ő irgalmát, az Anyaszentegyház által felkínált különféle formákban!

A meggyógyult vak, aki már testi és lelki szemével is lát, minden megkeresztelt embernek a képe, aki alámerülve a kegyelembe kiszabadult a sötétségből és a hit világosságába jutott.

De nem elég befogadni a világosságot, hanem világossággá is kell válni! Valamenyiünknek be kell fogadnunk az isteni világosságot, hogy árasszuk azt egész életünkkel.

Az első keresztények, az első századok teológusai azt mondták, hogy a keresztények közössége, vagyis az Egyház a „hold misztériuma”, mert fényt ad, de nem a sajátját, hanem a Krisztustól kapott fényt. Nekünk is a „hold misztériumának” kell lennünk: azt a fényt kell sugároznunk, melyet a naptól, vagyis Krisztustól, az Úrtól kapunk. Erre figyelmeztet bennünket ma Szent Pál: „Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei! A világosság gyümölcse csupa jóság, egyenesség és igazság” (Ef 5,8–9). Az új életnek a keresztségben belénk ültetett magja olyan, mint a tűz szikrája, mely mindenekelőtt minket tisztít meg, elégetve a szívünkben fészkelő rosszat, aztán pedig lehetővé teszi, hogy ragyogjunk és világítsunk, Jézus fényével.

A Boldogságos Szűz Mária segítsen, hogy utánozni tudjuk az evangéliumban szereplő vak embert, hogy eláraszthasson bennünket Krisztus világossága, és vele járhassunk az üdvösség útján!

Kedves testvérek!

Ezekben az emberpróbáló napokban, amikor az emberek a fenyegető világjárványtól rettegnek, szeretném javasolni az összes kereszténynek, hogy egyesített hanggal, együtt esedezzünk az Ég felé. Kérem az összes egyház és az összes keresztény közösség vezetőjét, valamint a különféle felekezetekhez tartozó összes keresztényt, hogy imádkozzon a Magasságos, Mindenható Istenhez, és mondjuk el egyszerre azt az imát, amelyet Urunk, Jézus tanított nekünk. Kérek tehát mindenkit, hogy egyrészt mindennap többször is imádkozza el a miatyánkot, március 25-én, szerdán délben viszont közösen, mindnyájan együtt imádkozzuk. Azon a napon, amikor sok keresztény arra emlékezik, hogy Szűz Mária hírt kap az Ige megtestesüléséről (Gyümölcsoltó Boldogasszony), az Úr hallgassa meg összes tanítványa egy lélekkel mondott imáját, kik a feltámadt Krisztus győzelmének megünneplésére készülnek.

Ugyanezzel a szándékkal március 27-én, pénteken, 18 órakor imát fogok vezetni a Szent Péter-bazilika előtt, de a tér üres lesz. Már most hívok mindenkit, hogy lélekben kapcsolódjon ehhez az imához a tömegkommunikációs eszközökön keresztül. Meghallgatjuk Isten igéjét, elmondjuk könyörgéseinket, imádjuk az Oltáriszentséget, mellyel a végén Urbi et Orbi áldást adok, és ehhez hozzákapcsolódik annak lehetősége is, hogy bárki teljes búcsúban részesüljön.

A vírus világméretű terjedésére az ima, az együttérzés és a gyengédség világméretű terjedésével akarunk válaszolni. Maradjunk egyek! Éreztessük meg közelségünket a legmagányosabb és leginkább megpróbált emberekkel! Éreztessük meg közelségünket az orvosokkal, az egészségügyi dolgozókkal, az ápolókkal és ápolónőkkel, az önkéntesekkel… Közelségünket a hatóságokkal, akiknek szigorú intézkedéseket kell hozniuk, de a mi érdekünkben! Közelségünket a rendőrökkel és a katonákkal, akik próbálják fenntartani a rendet az utcákon, gondoljunk rájuk, hogy megtegyék mindazt, amit a kormány kér tőlük valamennyiünk java érdekében!

Éreztessük meg közelségünket mindenkivel!

Szeretném kifejezni közelségemet a horvát lakossághoz, melyet ma reggel földrengés sújtott. A feltámadt Úr adjon nekik erőt és szolidaritást, hogy meg tudjanak birkózni ezzel a csapással!

És ne felejtsétek el: vegyétek elő ma az evangéliumot, és nyugodtan, szép lassan olvassátok el a kilencedik fejezetet János evangéliumából! Én is el fogom olvasni. Jó hatással lesz valamennyiünkre!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Ne felejtsetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!