Nagyböjt ötödik hetének pénteki napján Lápossy Péter iskolalelkész, kisegítő lelkész mutatott be szentmisét a Pécsi Székegyházban. Az ünnepi szertartás visszanézhető az alábbi cikkben.
„Jézus egy nagyon fontos dologra tanít János evangélistán keresztül, a szentírási szakaszban (Jn10,31-42), amelyben azt a Krisztust látjuk, aki egészen tudatosan megy a szenvedése felé” – kezdte prédikációját Lápossy Péter iskolalelkész a reggel 7.00 órakor közvetített szentmisén. Az atya hangsúlyozta, hogy ebben a bibliai szakaszban a szentíró többször megjegyzi, hogy a zsidók el akarták fogni Jézust, meg akarták kövezni, de Ő kiszabadította magát a kezükből, mert még nem jött el az ideje. Ugyanakkor, amikor Jézust elfogják a Getszemáni kertben, tudatosan mondja: én vagyok (János 18,8). „Jézustól nem veszik el az életét, maga adja oda! Ez arra tanít minket, hogy amikor találkozunk a szenvedéssel, a küzdelemmel, a kereszttel, akkor ne engedjük, hogy ránk essen annak a súlya és összenyomjon bennünket. Jézus arra biztat, hogy vegyük fel a keresztet, tudatosítva, hogy bár most ebben a nehéz helyzetben vagyok, hogy bár most találkozok ezzel a küzdelemmel, erőt merítek a Jézusban való bizalmamból. Így a kereszt nem fog összenyomni.”
„Jézus miből merít erőt?” – tette fel a kérdést az iskolalelkész, majd János evangéliumának egy másik fontos üzenetét hangsúlyozta. „Krisztus egyetlen célja, azért jött a világra, hogy megismertesse velünk az Atyát és azt a mély szeretet, amiben az Atyával van.” Végül Péter atya az ezzel kapcsolatos tanítást emelte ki, amely mindannyiunknak szól.
„Minden legyen számunkra az Atya, ahogy a Vele való kapcsolatunk is, ebből meríthetünk erőt, ez tud nekünk útmutatást adni, hogyha egészen egyek akarunk lenni hitben az Istennel”
– zárta elmélkedését az iskolalelkész.
Jn10,31-42
31A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták kövezni. 32Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” „Nem jótettedért kövezünk meg – 33felelték a zsidók –, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat.” 34Jézus folytatta: „Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? 35Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, 36akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? 37Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem. 38De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.” 39Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül.
