Húsvét második hetének keddjén, reggel 7.00 órakor Molnár Erik káplán mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
Molnár Erik atya a reggeli szentmisén elhangzó homíliát egy videó felidézésével kezdte, amely a félelem terjedéséről szól. Majd ezzel kapcsolatban elmondta: „Sokszor érezzük magunkban a félelem érzését, ha egy bizonyos helyzetben vagyunk, amit már korábban átéltünk és tudjuk, hogy rosszul végződött. Emiatt félelem van bennünk, de akkor is ezt érezzük, amikor bizonytalanságot élünk át.
Ennek az ellenszere pedig az Istenbe vetett bizalom, illetve az emberektől kért segítség.”
A káplán hangsúlyozta, hogy legyünk nyitottak, ha testvérünk segítséget kér tőlünk. „A nyitottságról és a segítségadásról szól a mai szentlecke is. (ApCsel 4,32-37) Kezdetben ott voltak a keresztények, akik testvéri egységet alkottak, az ő életükben is megjelent a nehézség, erről hallottunk a korábbi napokban is a szentmiséken. Ezek az emberek tudták, hogy másképp nem tudják leküzdeni a nehézségeket, csak akkor, ha egy egységet alkotnak. Mindenük közös volt, egymás segítéségére voltak” – fejtette ki, majd a közelmúlt egyik fontos eseményére emlékeztetett.
„Gondoljunk vissza húsvétvasárnapra, az Urbi et Orbi áldás előtti pápai buzdításra, tanításra, amelyben Ferenc pápa azt mondta: most nem az az idő van, amikor közönyösek, önzőek tudunk lenni, ezért nyissunk embertársaink felé, legyünk a segítségükre.”
„Hogyan tudok másokon segíteni? Hogyan tudom megélni a testvéri közösséget a mai helyzetben? – Sokszor elbújunk a kérdés mögé. Pedig nem biztos, hogy az anyagi dolgokra kell gondolni, nem biztos, hogy nekünk kell megoldást találni, nem biztos, hogy nekünk kell megoldani a bajt” – mondta Molnár atya és egy szép mondást idézett fel, amelyet szociális munkás tanulmányai alatt hallott. – „Ne halat adj, hanem tanítsd meg hálót készíteni.”
Végül, a prédikáció zárásakor az atya elmondta, fel kell ismernünk, hogy csak együttérzéssel, irgalmassággal tudunk túllépni a jelen nehézségeken. Csak akkor leszünk képesek leküzdeni a nehézségeket, ha figyelünk egymásra.
„Jézus nem hiába mondja: »…amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek«.” (Mt 25,40)
Jn 3,7b-15
7Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. 8A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” 9„Hogyan lehetséges ez?” – kérdezte Nikodémus. 10Jézus így válaszolt: „Izrael tanítója vagy, és nem érted? 11Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. 12Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? 13Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). 14Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, 15hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
