Isten választotta a Szentlélek szóvivőjévé Szent Márkot, aki az ő nevét viselő evangéliumban írta le Jézus Krisztus életét és tanítását.
Kürénében (más néven Kiréné, Cyrene) a mai Líbia északkeleti részén született és Szent Barnabás unokatestvére volt, anyját Máriának hívták. Engedelmes maradt Mózes törvényéhez, egészen Jézus feltámadása utánig, amikor is Szent Péter hatására a keresztény hitre tért.
Szent Péter titkára és tolmácsa lett és megtérésétől kezdve többet soha nem vált el az apostolok hercegétől, aki őt fiaként szerette - ahogy azt levelében is írta: "Fiam, Márk is üdvözöl benneteket".
Evangéliuma, ahogy az egyházatyák mondják, nem más, mint Szent Péter írásban rögzített prédikációi. Márk kísérte az apostolt Rómába tett utazásain, ahol az evangéliumot az akkoriban a legszélesebb körben beszélt nyelven, görögül írta. A Szent Márk szerinti evangélium célja Jézus Krisztus, Isten Fia hatalmának bemutatása, amely sok és nagy csoda véghezvitelében nyilvánul meg.
Evangéliumának szimbóluma az oroszlán, az állatok királya, amely nagyon jól reprezentálja Krisztus hatalmát.
A hagyomány szerint Márk - Máté után és Lukács előtt - 40 és 60 között írta evangéliumát. Preambulummal kezd, majd beszámol Jézus isteni missziójáról Galileában, a különféle apostoli utazásokról Palesztina területén, végül ismerteti az utolsó jeruzsálemi utat, Jézus szenvedését, halálát, és a dicsőséges feltámadás történetét.
Püspökké szentelése után Péter Márkot Egyiptomba küldte, hogy ott hirdesse a szent evangéliumot. Példamutató életével és számtalan csodával megerősítve prédikációját, az isteni kegyelem segítségével Alexadriában egy virágzó közösséget hozott létre, ebből lett később a híres alexandriai egyház, mely olyan nagy szenteket adott nekünk, mint például Remete Szent Antal vagy Alexandriai Szent Katalin.
Isten dicsőségére és a lelkek javára töltött élete végén hosszú és kegyetlen vértanúságot szenvedett. Pogány üldözői kötéllel a nyakában egy ló után kötötték, amely köves és meredek helyeken addig vonszolta a megkínzott evangélistát, míg a 68-as év április 25-én dicsőséges mártírhalált nem halt.
Ereklyéit Velencébe szállították és a Szent Márk székesegyházba helyezték, ahol máig nagy tisztelet tárgyát képezik.
Forrás, fotó: santodelgiorno.it
