Április 30-án Szent V. Piusz pápára emlékezünk az alábbi összeállítással.
Antonio Ghislieri 1504. január 17-én született a Milánói Hercegség Bosco nevű városában. Tizennégy évesen belépett a domonkosok közé, ekkor vette fel a Michele nevet. A szerzetesrend Voghera melletti kolostorában kiváló neveltetésben részesült, később Vigevano, majd Bologna kolostoraiban tanult. Tehetségét és elhivatottságát látva hamar szerzetessé avatták, és 1528-ban szentelték pappá Genovában. Páviában tizenhét éven keresztül oktatta a rend novíciusait filozófiára és teológiára. Több domonkos kolostor vezetőjévé is megválasztották, ahol igyekezett megszilárdítani a Szent Domonkos által lefektetett erkölcsi fegyelmet és hitbéli buzgóságot. A domonkosok között az egyik legismertebb szerzetessé vált, és többen példaképként tekintettek rá. Szerette a magányt, gyakran tartott penitenciát, éjszaka hosszú órákat töltött meditációval és imádsággal. A konklávé 1566. január 7-én egyhangúlag megválasztotta Antoniót pápának, aki az V. Piusz nevet vette fel.
I. Piusz pápa igen mélyen hívő pap volt, akinek erőssége a megfeszített Krisztus erejében gyökerezett, ugyanakkor mély áhítat fűzte Szűz Máriához is.
Pápaként első intézkedései között szerepelt a trienti zsinat általi rendelkezések elfogadása és egyben a reformok elindítása. Annak érdekében, hogy a zsinat tanításai a plébániákon is megvalósuljanak, 1566-ban kiadta a Római Katekizmust, 1568-ban közreadta a Római breviáriumot. 1570-ben bevezette a Római Misekönyvet, amelyet az egész nyugati egyház számára kötelezővé is tett.
Pápaként is igyekezett megtartani szerzetesi szokásait: naponta legalább kétszer imádkozott, könyörögve a katolikus egyház minden gondjának megoldásáért. A domonkos szerzetesek fehér ruhájában jelent meg minden hivatalos eseményen, tőle számítva vált általános pápai viseletté a fehér ruha. Többször is útra kelt, és sorra látogatta Róma kórházait, ahol a betegek ágyára ülve öntött reményt a szerencsétlenekbe, vagy személyesen készítette fel őket a halálra.
V. Piusz pápa gyorsan szeretett volna minél többet tenni, ugyanis az Oszmán Birodalom hódításai meghatározóak voltak Európa és Róma tekintetében: a török veszedelem hatására együttműködésre szólított fel Európa keresztény nemzeteit, amely a Szent Liga néven vált ismertté. Ennek hatására protestánsok és katolikusok együtt harcoltak a törökök ellen. Minden katolikust imádságra hívott, hogy imádkozzák a rózsafüzért, kérve a Mi Asszonyunk közbenjárását a csata sikeres kimeneteléért. 1571. október 7-én került sor a törökkel szembeni nagy ütközetre Lepantónál, ahol nehéz küzdelem után megszületett a török feletti győzelem. Ez a csata mentette meg a kereszténységet. V. Piusz az ütközet szerencsés kimeneteléért hálából erre a napra bevezette a Győzelmes Miasszonyunk ünnepét, melyet ma Rózsafüzér Királynője (Olvasós Boldogasszony) néven ünneplünk.
Innen ered, hogy V. Piusz 6 évi pápasága döntő volt, hiszen az ő uralma alatt lévő intézkedések mentették meg a kereszténységet egész Európában.
V. Piusz pápa 1572. május 1-jén hunyt el, halálának 100. évfordulóján X. Kelemen boldoggá, majd 40 évre rá XI. Kelemen pápa szentté avatta.
Forrás, fotó: Aleteia
Diós István: A szentek élete
Magyar Katolikus Lexikon
