Húsvét ötödik hetének péntekén 7.00 órakor Csóka Péter János OSPPE, pálos tartományfőnök mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
A reggeli szentmise homíliájában a szerzetes atya az Istennel való barátságról elmélkedett. A szentbeszédet azzal az általános ténnyel kezdte, miszerint mindannyiunknak vannak olyan titkai, amelyeket nem mondunk el senkinek, majd hozzátette, titkokat hordunk magunkban, de ott van az igény is, hogy ezeket jó lenne megosztani valakivel, hogy tanácsot kérjünk az ügyben vagy láttassuk magunkat. „Legtöbben ismerünk olyan embert, akivel meg tudjuk osztani a titkainkat, amit másokkal nem. Őt hívjuk barátnak, akitől megértésre számíthatunk, tényleg kíváncsi ránk, érdekli, amit mondunk neki, szívesen meghallgat. Ilyenkor ez a barát átéli, hogy megajándékozzuk a bizalmunkkal és feltárunk előtte valamit, amit más előtt nem” – mondta, ezzel utalva a mai evangélium tanítására, amelyben erről beszél Jézus: te, aki tanítvány vagy, aki úgy tudtad magadról, hogy csak tanítvány vagy, most már barát vagy – és mindjárt hozzáteszi –, mindent tudtul adtam neked, amit Atyámtól hallottam. (vö Jn15,15-16)
„El tudjuk képzelni, hogy mi mindent hallott Jézus az Atyától, mi mindent kapott tőle, hogy az Atya Őneki mindent kinyilatkoztat, a tudomására hoz, nem titkolózik előtte, nem zárkózik be előtte, még a saját lelkét is átadja. Krisztus pedig arra hív, hogy csatlakozzunk az Atyával való mély, szeretetteljes kapcsolatba.”
Később a szerzetes testvér megismételve János evangélista sorait, hangsúlyozta: „»Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.« (Jn 15,15) Mindaz, ami Krisztusra tartozott, most már ránk is tartozik, mert Ő így akarja és az Atya is így akarja. Vigyük magunkkal a mai evangéliumból azt, hogy Krisztusnak barátai lettünk, az Atya gyermekivé lettünk, és ebben a minőségben éljünk” – mondta, majd elmélyítve az előbbi gondolatot, kérdéseket tett fel.
„Érdemes ennek fényében átgondolni: hogyan élek és hogyan tekintek magamra? Mi az én identitásom, mi az én önazonosságom, és én mit gondolok magamról? Ki vagyok? Valóban az Atya fiának tekintem magam? Valóban annak tekintem magam, akit Isten beavatott a titkaiba, akire Isten úgy tekint, mint barátra?”
Végül a következő mondattal zárta a homíliát: „Emelkedjen fel, töltse el örömmel szívünket az igazság, és a mai naptól kezdve éljünk ennek megfelelően.”
Jn 15,12-17
12Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. 13Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. 14Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. 15Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. 16Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. 17Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!
