Emberi életünk folyamatában évről-évre lehetőséget kapunk, hogy bekapcsolódjunk egy másik – keresztény szempontból a legigazibb – „történet” megélésébe, az üdvtörténet főbb eseményeibe: Karácsonykor a megtestesülés, Húsvétkor a feltámadás, Pünkösdkor a Szentlélek eljövetelének misztériumába.
Utóbbihoz kapcsolódik a Szentháromság vasárnapjának ünnepe, mely népies elnevezésében – „kicsipünkösd” – jelzi a Pünkösd ünnepéhez való közelségét, hiszen egy héttel követi azt. Szentháromság vasárnapja azonban egybekapcsolja a Krisztus születésével kezdődő hosszabb időszakot is, hiszen az isteni személyek: Atya, Fiú, Szentlélek egységét hangsúlyozza.
A lényegében egy és oszthatatlan, három isteni személy teljes megismerése az ember számára lehetetlen, titok marad. Ez magába foglalja a Szentháromság megjelenítésének nehézségét, mint ahogy kezdetben maga az ábrázolhatóság is kérdéses volt teológiai szempontból. Az ellenállás idővel feloldódott, és a középkor óta a Szentháromság-ábrázolások gazdag ikonográfiai hagyománya alakult ki.
A Pécsi Püspöki Kincstár kiállításában egy a 18. század közepén készült festmény az égi Szentháromságot az úgynevezett földi „szentháromsággal” együtt mutatja be. A Trinitas terrestris három személyt jelöl: Máriát, Jézust és Józsefet. A Szent Család kultusza a 16. században a tridenti zsinatot követően megerősödött, és ábrázolása egész Európában elterjedt. A pécsi kép alsó felében az egyiptomi fogságból hazatérő családot láthatjuk, Mária és József két oldalról kézen fogva kíséri a gyermek Jézust. Mária a vándorlás közben jobbjával az ég felé mutat, ahol a felhőktől és puttóktól körülvett Trinitas Sancta tűnik fel. Az Atya idős férfi alakjában áldja meg a vándorló Szent Családot, feje körül a Szentháromságra utaló háromszög motívummal. Míg a Szentlelket dicsfénnyel körülvett galamb képében láttatja a mű. A Fiút nem ábrázolják újra, hiszen Mária és József között már jelen van.
E kép talán abban segíti szemlélőjét, hogy a Szentháromság személyeinek bensőséges közösségében meglássa a mi emberi kapcsolataink, mindenekelőtt első közösségünk, a család végső mintaképét.
A sorozat szerkesztője Bodnár Boglárka muzeológus, 2015 óta a Pécsi Egyházmegye munkatársa. A Pécsi Püspöki Gyűjtemény és a Pécsi Egyházmegye területén lévő templomok, kápolnák kulturális javainak védelme és megőrzése mellett, tematikus idegenvezetéseket tart évfordulókhoz, kiemelt eseményekhez kapcsolódóan.
