A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae-díjat adományozott Kozma Imre irgalmas rendi szerzetesnek.
A kitüntetést a testület nevében a konferencia elnöke, Veres András püspök adta át június 18-án Budapesten. A díjjal a püspöki konferencia elismerését fejezi ki azért a szolgálatért, amelyet élete folyamán Kozma Imre atya a katolikus egyházért, valamint a rászorulók megsegítéséért végzett.
Kozma Imre atya 1940. június 4-én Győrzámolyban született. Édesapja korai halála miatt gyermekkorát nagyszülei házában töltötte, amely idő hozzájárult gyakorlatias világképe kialakulásához. Később hittanos tanítványai gyakran hallották nagyszüleitől kapott, mély hittel átitatott tanácsait. Imre atya a győri bencés gimnáziumban érettségizett, majd papi szemináriumba jelentkezett, mely döntés 1958-ban komoly elkötelezettséget jelentett. A papi hivatást választó fiatalok ekkor biztosan számíthattak arra, hogy az államvédelmi hatóság üldözni fogja őket.
Kozma Imre atyát 1963 júniusában szentelték pappá. Első állomáshelyén, Tát-Dorogbányán kápláni szolgálata kezdetén egyetlen gyermek járt az általa tartott hittanórára, majd másfél év után száznál is többen voltak. Ekkor, 1965-ben a csoportot feloszlatták, Kozma Imre atyát pedig áthelyezték és 1968-ig káplán volt a Zugligeti Szent Család Plébánián. 1968 és 1977 között a Ferenciek terén álló Alkantarai Szent Péter templomban szolgált, prédikációi és miséi alkalmával zsúfolásig megtelt felnőtt fiatalokkal a templom. Imre atyát ezekben az években számos alkalommal előállították és kihallgatták, hallgatóságának több tagját meghurcolták és kizárták az egyetemről.
1977-ben, nyolc év után következő szolgálati helye a Zugligeti Szent Család templom lett. Életének régi-új állomására azzal a szándékkal érkezett, hogy olyan közösséget épít, amely a templom falai közül kilépve a mindennapokban éli meg kereszténységét. A zugligeti plébánián a hittanra járóknak segítő feladatokat kellett vállalniuk. Ahogyan ő fogalmazott számukra, a keresztény élet nem elmélet, hanem gyakorlat, segíteni nem akkor kell, amikor készen állunk rá, hanem amikor szükség van arra. A templomi közösség folyamatosan növekedett, évek alatt a későbbi Magyar Máltai Szeretetszolgálat bölcsője lett, amely 1989. február 4-én jött létre. Ugyanebben az évben, augusztus 14-én megnyitották az első menekülttábort a zugligeti templom udvarán az addig utcákon, parkokban éjszakázó kelet-német családok előtt. Ekkor Európa legnagyobb humanitárius akciója vette kezdetét, melynek során 48.600 menekültről gondoskodtak. A romániai forradalom után nemzetközi segélyszállítmányokat juttattak a határ túloldalára, a délszláv háborúban menekültek ezreinek nyújtottak segítséget. Az alapítása óta eltelt három évtizedben Kozma Imre atya irányítása alatt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat az ország egyik meghatározó karitatív szervezetévé vált, amely több mint 230 intézményében napi 13 ezer rászoruló emberről gondoskodik. A zugligeti tábor kapujára írt jelmondat jellemezte mindvégig alkotó, építő munkáját: „A kapunk nyitva, szívünk méginkább”.
Kozma Imre atya 1997-ben, 57 évesen belépett a Betegápoló Irgalmasrendbe, amelynek magyarországi vezetőjeként évek alatt új élettel töltötte meg a szervezet visszakapott kórházait Budapesten, Vácott és Pécsett.
Tevékenységét több mint harminc alkalommal ismerték el rangos kitüntetésekkel: többek között 2003-ban a Magyar Köztársaság Középkeresztje díjat vehette át, 2005-ben Prima Primissima-díjat kapott, 2007-ben a főváros díszpolgára lett. 2010-ben Francia Becsületrenddel tüntették ki, 2016-ban Európa Polgár-díjat kapott. 2020. június 10-én a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal kitüntetést vehette át.
Imre atya szavai, amelyek elkötelezett munkásságát tükrözik, mindnyájunknak utat mutathatnak: „Ha Jézus a mérce, aki önmagánál jobban szeretett minket, akkor rájövünk arra, hogy milyen szép is az élet, minden áldozatot megér, és erre minden ember érdemes”.
Budapest, 2020. június 18.
