Évközi idő tizenkettedik hetének keddjén, reggel 7.00 órakor Dr. Kajtár Edvárd plébános mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
A szentmise kezdetkor Kajtár Edvárd atya hangsúlyozta, hogy mindnyájan az Úr Jézus asztalánál gyülekezünk, ahol Ő odaadja magát áldozatként és ebből részesülhetünk, akár azzal, hogy elmegyünk a szentmisére, akár azzal, hogy vele imádkozunk. Később a plébános utalva a mai szentírási részletre (Mt 7,6.12-14) megemlítette, hogy a hegyi beszéd érdekessége az az erős párhuzam, ami Jézus és Mózes között van. „Mózes felmegy a hegyre, negyven napon át ott van, majd lemegy a kőtáblával. Jézus szintén negyven nap után hirdeti ki a nyolc boldogságot, így áll előttünk, mint igaz bíró és a nyolc boldogsággal átadja nekünk követésének szabályait.”
A plébános atya elmondta, Jézus erkölcsi aranyszabályt hirdet nyolc boldogság által. „>>Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!<<” (Mt 7,12) Ez a szabály már létezett az Ószövetségben, de Ő mégis egy sajátos logikába ágyazza, ezáltal feltétel nélküli szeretetre hív” – említette, majd az önelfogadással szemléltette, hogy miből gyökerezik a felebaráti szeretet. „Az önelfogadás mindig nehéz volt, de nagy a súlya, mert ez a másokkal szembeni szeretet alapja. Ezért fontos tudni, hogy a helyes önismeret Istenben van, aki feltétele nélküli szeretet. Ezt szem előtt tartva kell szeretnünk magunkat, mert Isten szeretete a helyes önismeret és ez a felebaráti szeretet alapja! Ahogy Pál apostol írja Rómáiknak írt levélen: >>Tehát a Törvény teljessége a szeretet.<< (Róm13)
A homília második fő gondolata az evangéliumi szakasz utolsó soraihoz kapcsolódott. „A szűk kapu és tágas ösvény kettősségére szeretném felhívni a figyelmet! Az Úr Krisztus nem volt ellenére a jólétnek, csupán annyit mondott, hogy a jólét megnehezíti az ember útját az Ő követésében. Amikor például arra kéri a gazdag ifjút, hogy ossza szét ruháit a szegények között, de ő csak lehajtott fejjel, szomorúan elballag Jézustól, akkor Ő megjegyzi, milyen nehéz a gazdagnak bejutnia az Isten országába. Ezt a mai evangélium is megerősíti” – mondta Kajtár Edvárd atya, majd hozzátette, hogy a Krisztuskövetés sokszor kizökkenti az embert a komfortzónájából, mert az Úr követése azt jelenti, hogy mást szolgálunk és nem saját magunkat. „Emberi kapcsolataink alapigazsága, hogy mást részesítünk előnyben, akár egy jó házasságban, amelyben az egyik félnek sosem a saját boldogsága az első, hanem a másiké.”
Végül a plébános atya a következő elgondolkoztató felhívással zárta a homíliát: „a mai napon, amikor kilépünk embertársaink közé és találkozunk másokkal, akkor vezessen a helyes embertársi szeretet és önszeretet. Legyünk irgalmasok, irgalommal szeressük önmagunkat és a másik emberhez való fordulás is irgalomtól legyen vezérelve!”
Mt7,6.12-14
Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket! Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták. A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.
