Isten Fia fogantatását követően két olyan asszony – Mária és Erzsébet – találkozik, akik közvetlen módon tapasztalhatták meg Isten szeretetét és irgalmát. Ezt a pillanatot számos műalkotás jelenítette meg, melyek közül a pécsi székesegyház két faragványát mutatom be Sarlós Boldogasszony ünnepe alkalmából.
A két faragványt, amely ugyanarra az ábrázolásra – a Vizitációra – megy vissza, hétszáz év választja el egymástól. Az egyiken épphogy kivehető a két összeölelkező nőalak, szinte csak a fejeket övező glória vonala ad támpontot elhelyezkedésükhöz, míg a másik darab épségben, színes-aranyos pompájában látható. A töredékesen megmaradt faragványt a 12. századtól épülő és a pécsi székesegyházba francia földről érkező faragók készítették. Eredetileg az altemplom lépcsőlejárójának falát díszítette, amelyet a Szent Család életének további jelenetei egészítettek ki „képregényszerűen”. A középkorban a szentélyt és a hajót egy kőből épült rekesztőfal választotta el, ennek a rendszernek volt része a díszes lejáró. Az újkor liturgikus változásai nyomán e kőfalat megszüntették, emléke pedig feledésbe merült. A lejárat reliefjeivel részben megmaradt, eredeti funkciója azonban csak a 19. századi neoromán újjáépítéssel vált újra egyértelművé.
A pécsi székesegyház 1882 és 1891 között zajló átépítése során előkerült középkori faragványok a román motívumok kincses tárházát jelentették, amit fel is használtak a templom díszítésének megtervezésében. Sőt, a lejárók esetében felmerült az a kérdés is, hogy meghagyják-e az eredeti reliefeket. Erről egy szakmai vitában döntöttek, melyben építészek, régészek, művészettörténészek vettek részt, végül az eredeti után készült másolatok elhelyezését pártolók gondolata valósult meg. A külföldi tanulmányaiból hazatérő, ifjú Zala György szobrászt kérték fel a „középkorias” domborművek kifaragására, akit a hiányos darabok meghatározásában Czobor Béla műtörténész-régész-pap segített. Vagyis a székesegyházba már a Zala által készített reliefek kerültek, míg középkori mintaképeiket kezdetben az 1899-ben megalapított Pécsi Püspöki Múzeum őrizte, jelenleg pedig a pécsi Dómkőtár állandó kiállításában láthatók.
Zala György alkotásán a középkori faragvány körvonalai élettel telnek meg. A székesegyház déli altemplomi lejárójának domborművein meghittségben szemlélhetjük Isten megtestesülésének történetét, és az ebből fakadó örömet Mária és Erzsébet ölelésében.
Bodnár Boglárka
Irodalom:
Szakács Béla Zsolt: A pécsi altemplomi lejáratok domborművei. Művészettörténeti probléma és muzeológiai feladat. In: Echo simul una et quina. Tanulmányok a pécsi székesegyházról. Szerk.: Heidl György, Raffay Endre, Tüskés Anna. Pécs, 2015. 189-202.
