Schraub Ádám véméndi plébános hivatástörténetében meghatározó szerepe van Máriagyűdnek, hiszen itt lépett rá a papság felé vezető útra. Az ezüstmiséjét ünneplő atya az elmúlt évtizedekről mesélt.
Igazán szép tanúságtételt hallottunk Öntől a 38. Máriagyűdi Ifjúsági Találkozón!
Máriagyűd fontos helyszín számomra, hiszen onnan indult hitéletem megnyugvása. Ez a kiindulópont! Amikor fiatal férfiként elmentem az Ifjúsági Találkozóra, még nem sejtettem, hogy évtizedekkel később én mondok ezen a helyen prédikációt. Sok élmény ért azon a hétvégén. Igazán meghatározó pillanat volt, amikor a bonyhádi közösség egyik tagja életemben először feltette nekem a kérdést, hogy hiszek-e Istenben, ekkor ismertem meg Pekker Mátyás atyát (jelenlegi mecseknádasdi plébános), aki kispapként vett részt a Találkozón. Később nagy hatással volt rám II. János Pál pápa magyarországi látogatása.
Máriagyűd fontos helyszín az én történetemben – ez egy ajándék. Adja az Úr, hogy még sokakra ilyen nagy hatással legyen Máriagyűdi Kegyhely!
„Mindenkit máshogy szólít meg Isten, mindenkit máshogy hív az Úr, de minden esetben egyformán kell rá figyelnünk!” – említette a tanúságtétel során. Önnek mi segített abban, hogy meghallja a hívást?
Valóban mindenkinek más az útja, minden pap és szerzetes másképp hallja meg a hívást. Ez igaz azokra a paptestvéreimre is, akikkel együtt szenteltek fel, és azokra is, akiket később ismertem meg. Nekem keresztény fiatalként az imádságok, találkozások által lett nyilvánvaló, hogy mire szán a Jóisten. Ezt követően három nehéz év következett, hiszen egy nagy döntést kellett meghoznom. Nem titok, hogy mielőtt a szemináriumba kerültem, már 15 éves civil munkaviszonyom, biztos állásom volt, maradhattam volna, illetve a családalapítás is sokáig foglalkoztatott. Tudtam, hogy igen megfontoltan kell választanom. Nem mondom, hogy könnyű volt, mégis felszabadítóan hatott rám, hogy kispaptestvéreimmel újra diák lehettem.
Hogyan tekint vissza az elmúlt 25 évre?
Erre nehéz lenne röviden válaszolni. Az én helyzetem abból a szempontból speciális, hogy a papság első három évét kivéve kizárólag a véméndi plébánián szolgáltam. Itt a kezdetekkor egy hagyományos vallásos közösségbe csöppentem. Később olyan településeket is a plébániához csatoltak, amelyek korábban nem ide tartoztak, így hamar egy nagy feladattal szembesültem. Megtapasztalhattam az idős pasztorációt, mely által sokat tanultam, és jó volt látni azt is, hogy mindez miként hat a közösségre. Eleinte nehéz volt, de mindez kellett ahhoz, hogy megtanuljam, mi az elfogadás.
Bár az idei Máriagyűdi Ifjúsági Találkozón ezüstmisés papként ünnepelte magát a közösség, a plébániáján erre még nem volt lehetőség.
A koronavírus-járvány miatt sajnos el kellett halasztani a véméndi ünnepi szentmisét, viszont ezt hamarosan bepótoljuk. Nagyon jól esik, hogy a közösség mindenben segít, együtt szervezik az ezüstmisét, lelkesek, igazán szépen összefogtak. Fontos a hívek támogatása, hiszen a papi életben is vannak megpróbáltatások, ezért kell, hogy többen imádkozzanak a papokért, hogy méltóképpen szolgáljuk a közösségeket és a Jóistent.
Valóban!
Fontos a hívek támogatása, hiszen a papi életben is vannak megpróbáltatások, ezért kell, hogy többen imádkozzanak a papokért, hogy méltóképpen szolgáljuk a közösségeket és a Jó Istent. Imádkozzunk új hivatásokért is, hogy a fiatalok egyre nagyobb számban jöjjenek össze – akár egy Ifjúsági Találkozó alkalmával – és induljanak el a kijelölt úton, amire az Úr hívja őket!
