Európa társvédőszentjére, a Brigitta-rend alapítójára, Svéd Szent Brigitta életére emlékezünk liturgikus emléknapján, július 23-án.
Brigitta 1303-ban született Svédországban. Édesapja földesúr és törvényszéki bíró, édesanyja rokonságban állt Svédország királyi családjával. Édesanyját Brigitta már gyermekkorában elvesztette, ezt követően egyik nagynénjénél élt, elszakítva édesapjától és testvéreitől. Ebben a nehéz szenvedésekkel teli időszakban talált rá Krisztusra. Igazából már 7 éves korától kapta a misztikus kegyelmeket és látomásokat. 13 évesen adták férjhez, Ulf Gudmarssonhoz (annak ellenére, hogy kolostori életet szeretett volna élni). Házasságuk során 8 gyermekük született, Ulfasa várában éltek. A háztartás és gazdaság vezetése mellett Brigitta megtanulta, mit jelent a ház asszonyának és családanyának lenni, miközben lelki élete a misztika útján fejlődött tovább. Férjével együttesen sok jót tettek, például szegényeket étkeztettek náluk, kórházakat alapítottak vagyonukból, támogatták a ciszterci és domonkos rendi kolostorokat.
Ezüstmenyegzőjük örömére Compostellába zarándokoltak, útközben Brigitta francia földön látta a kettős kolostor intézményét, ekkor alakult ki benne egy hasonló kolostor alapításának gondolata. A kettős kolostor szabályai szerint élők elsősorban Krisztus szenvedéséről és Mária kínjairól elmélkednek. Férje halála után Alvastrába költözött, a kolostor közelében egy cellában élt imádságban, vezeklésben és látomások közepette, majd a király udvarba ment. A királyi pár vadstenai kastélyát ajándékozta Brigittának, aki be is költözött a kastélyba. Egy látomásban maga Krisztus diktálta neki a rend szabályait (Brigitta-rend), ezért ő maga a Szt. Üdvözítő rendjének nevezte alapítását. Megkezdték a két kolostor építését, de a pápai jóváhagyás késett, ezért Rómába indult. Látomásában kapta a feladatot, hogy vezesse vissza a pápát Avignon-ból Rómába. Élete során sokat fáradozott, hogy Európa uralkodóit kibékítse egymással. Az általa tervezett rend jóváhagyását 1370-ben kapta meg a pápától. 1371-ben a Szentföldre indult, ahol a látomások és kinyilatkoztatások állandóan kísérték. Amikor Rómába visszatért, már beteg volt. 1373-ban halt meg Rómában, holttestét Vadstenában helyezték örök nyugalomra.
Brigitta élete tele volt váratlan fordulatokkal, amelyeket jóindulattal és alázattal fogadott. Életpéldája megmutatja, hogy lehetnek az életünkben nehézségek, kudarcok, de ettől még lehet „sikeres” az életünk, ha alázatossággal és szeretettel élünk, miközben megpróbáljuk követni Istent, bárhol is vagyunk, bármit is cselekszünk!
Brigittát 1391-ben avatták szentté, főként zarándokok és haldoklók védőszentje lett. II. János Pál pápa 1999. október elsején Európa társvédőszentjévé nyilvánította.
Brigitta alábbi imádságával - figyelmünket Krisztus szenvedésére irányítva - emlékezzünk meg ünnepéről:
Jézusom, bőséges gyümölcsöt termő Szőlőtő!
Emlékezzél bőven omló Véredre, mely úgy áradt értünk, mint szőlő leve a présben!
A római katona lándzsájától átszúrt Szívedből vér és víz folyt ki, kifolyt az utolsó cseppig.
Szent Tested – mint elhervadt mirhacsokor függött a kereszten,
csontjaidból a velő kiszáradt, sápadt és halálosan fehér voltál.
Keserű szenvedésedre és kiontott drága Véredre kérlek, Jézusom, hogy sebezzed meg a szívemet, s bűnbánatom és szeretetem legyen ételem és italom egész életemen át!
Fordíts egészen Magadhoz, szívem legyen örök lakóhelyed, minden szavam tetszésedre legyen, életem alkonya szolgáljon dicséretedre, hogy elnyerhessem Általad a Mennyországot, és Téged az örök dicsőségben az Ég minden angyalával és szentjeivel dicsérhesselek és magasztalhassalak az örökkévalóságon át!
Ámen.
Forrás: Aleteia; Diós István: A szentek élete; Magyar Katolikus Lexikon
