A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
Az évközi tizenkilencedik vasárnap evangéliumi szakaszán elmélkedve Nyúl Viktor pasztorális helynök atya arra hív, hogy bizalommal tekintsünk Jézusra és higgyünk az Úr hatalmában.
"Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Szeretettel köszöntök mindenkit!
Az évközi tizenkilencedik vasárnap evangéliumi részletét Máté evangéliumának tizennegyedik fejezetéből olvassuk (Mt 14,22-33). Jézus és Péter csodálatos találkozásáról olvasunk a Galileai-tengeren, a Genezáreti-tavon. Jézus a víz felszínén sétálva közeledik a bárkához, ahol az apostolok vannak. Péter apostol ezt mondja Jézusnak:
Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! (Mt 14,28)
Péter hisz Jézusban, kérését hittel fogalmazza meg. Hiszi, hogy van hatalma a víz felett, hogy Jézus a világ Ura.
„Gyere!” – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. (Mt 14,29)
Péter nem csak hisz Jézus Krisztus hatalmában, hanem rábízza magát az Úr szavára, mert tudja, hogy annak hatalma van. Ezt tapasztalta meg korábban a csodálatos halfogás kapcsán, amikor így fogalmazott:
Uram, a te szavadra kivetem a hálót. (vö. Lk 5,5)
Péter rábízza magát az Úr szavára és a víz színén elindul Jézus felé. Majd, mikor leveszi tekintetét Jézusról és elkezd süllyedni, így kiált:
Uram, ments meg! (Mt 14,30)
Péter tudja, hogy minden élethelyzetben, így a nehézségekben is bizalommal fordulhat mesteréhez. Hiszen Jézus a Szabadító, az Üdvözítő. Ő az, aki szabaddá tud tenni mindannyiunkat. Péter apostol hittel kéri Jézust, rábízza magát az Úr szavára és tudja, hogy, amikor süllyed, akkor is Jézushoz kell kiáltania, mert Jézus az, aki felszabadítja őt. Jézus ezt mondja neki:
Te kishitű – vonta kérdőre –, miért kételkedtél? (Mt 14,30)
A tanítvány hibája a kételkedés. Magában a kifejezésben is benne van a „kettő” számnév. Péter leveszi tekintetét Jézusról, másra is tekint, a hullámokra. Jézus és a hullámok között hezitál, kételkedik. Bíró László püspök atya így fogalmaz: mindaddig tudunk – jelképesen mondva – a víz felszínén haladni, amíg Jézusra tekintünk. Amikor levesszük Jézusról a tekintetüket, akkor kezdünk el süllyedni.
A mai evangéliumi részlet arra hív bennünket, hogy tanuljunk meg hittel imádkozni. Péter apostol példáját követve bízzuk magunkat mi is az Úr szavára.
Ferenc pápa is erre tanít bennünket: Higgyünk az Úr hatalmában. Megtérés az, amikor nem saját erőmre hagyatkozom, hanem kinyitom a szívemet, befogadom az Úr szavát és bizalommal, békével ráhagyatkozom Isten szavára.
Péter arra bátorít, hogy, amikor nehéz helyzetben vagyunk, bizalommal kiáltsunk az Úrhoz: Uram, ments meg engem! És megtapasztaljuk, hogy az Úr nem hagy el bennünket, nem hagy magunkra. Ő a Szabadító a mi életünkben is.
Jézus arra biztat, hogy szegezzük rá tekintetünket. A harmadik évezred hajnalán Szent II. János Pál pápa kérte tőlünk: szemléljük Jézust, mindig tekintsünk rá! Az Úr bennünket is hív, ahogy az egyik ének jelképesen mondja: meghív, hogy vízre lépjünk. Életünk során szegezzük tekintetünket Jézusra! Bizalommal éljünk, ráhagyatkozva az Úrra!
Tartsunk egy kis csendet és adjunk hálát az Úrnak, szemléljük Őt és bízzuk rá magunkat Péter segítségét kérve ebben a gesztusban. Szemléljük ebben a csendben Jézus arcát, ahogy Péter apostol tanít bennünket a mai evangéliumi szakaszban."
Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet. Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában. A bárka már jó pár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka, a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. „Kísértet!” – mondták, s félelmükben kiabáltak: Jézus azonban megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” „Gyere!” – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. „Te kishitű – vonta kérdőre –, miért kételkedtél?” Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: „Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,22-33)
