Ferenc pápa Laudato si' (Áldott Légy) kezdetű enciklikájához kapcsolódóan az alábbi cikkben arra hívjuk a figyelmet, hogy 1992 óta október 17-e a szegénység elleni küzdelem világnapja.
A szegénység elleni küzdelem világnapjának gondolata Joseph Wresinski atyától, az ATD – Negyedik Világ Mozgalom alapítójától származik. Joseph Wresinski francia katolikus pap (1917–1988) mélyszegénységben élő családban, lengyel apa és spanyol anya gyermekeként született a franciaországi Angers-ben. Papi hivatását alapvetően meghatározta, hogy születésétől kezdve megtapasztalta a legmélyebb nyomorúságot s újraértelmezve az evangéliumot lelkipásztorként szinte mindvégig a nincsteleneket szolgálta. 1957-ben Noisy-le-Grand hajléktalantelepén a legnehezebb körülmények között élő családokkal együtt létrehozta az ATD – Negyedik Világ Mozgalmat, amely azóta világszerte elterjedt és állandó munkatársai, valamint önkéntesei révén csaknem harminc országban segíti a legrászorultabbakat.
Hite szerint az egyház „maga a szegénység, megvetettség, kirekesztés, ő a világ fekete báránya, számkivetettje. Emiatt a mindenki által leginkább megvetett és leginkább kirekesztett nép mellé kell állnia”. (Forrás: Magyar Kurir)
A világnap alkalmával tudatosítjuk és erősítjük a katolikus szervezetek tagjainak tanúságát is, akik a peremvidékeken, a rászorultak között szolgálnak. Feltesszük magunknak a kérdést, mit jelent számunkra az az egyház, amely engedi, hogy a szegények tanítsák, neveljék és cselekvésre késztessék.
Egyik területe karitatív szolgálatunknak a pandémia alatt is folyamatosan működő, a szegények élelmezését segítő, alapvető fontosságú élelmiszer-mentő program. A Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász szervezet 2019-ben közel 80 000 kg élelmiszert mentett meg, amivel sok száz családot tudott támogatni. Több Egyházmegyei Karitász szervezet és Plébániai Karitász csoport végzi még ezt a tevékenységet az ország több pontján, amivel konkrét, kézzelfogható módon teszünk a teremtett világunk megóvása érdekében a rászorulók szolgálatában.
Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszerfelesleg keletkezik. (forrás: Magyar Élelmiszerbank Egyesület) Ha ezt a mennyiséget kamionokra raknánk, a sor Budapesttől Párizsig érne. Mindeközben Magyarországon sok ezer nélkülöző él, köztük több tízezer gyermek.
Szervezetünk és közösségünk kötelességének érzi, hogy keresztényi felelősség alapján, figyelve a társadalmi igazságosság megvalósulására, lehetőségéhez mérten tegyen a teremtett világ védelméért.
A Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász élelmiszermentéssel kapcsolatos kiállításra várta az érdeklődőket szeptember 25. és október 4. között, akik nem csupán számszerű adatokat kaptak a naponta feleslegessé vált élelmiszer mennyiségről és a túltermelésről, de a saját szemükkel is láthatták, hogy mennyi étel kerülne nap mint nap a szemetesbe, ha nem lenne "élelmiszermentés".
A Pécsi Egyházmegye teremtés heti programjába illeszkedve és a Ferenc pápa által 2020. május 24-től 2021. május 24-ig meghirdetett Laudato si’ évhez (az Áldott légy kezdetű 2015-ös pápai körlevél megjelenésének 5. évfordulójához) kapcsolódva valósult meg az interaktív kiállítás, melynek egy része továbbra is megtekinthető a pécsi Karitász Központban. (GALÉRIA)
A kiállítás célja volt, hogy egyfelől felhívja a figyelmet az emberek pazarló fogyasztására, a felesleg nagy mennyiségű „termelésére”, másfelől előmozdítsa az éttermek és élelmiszerboltok ételmaradékának ésszerű felhasználását a helyi karitatív szervezet és önkéntesek bevonásával. Ilyen módon a szeretetszolgálat megoldást kínál az ellátó rendszeren belüli fogyasztási kapacitáson felüli felesleg hasznosítására is a szolidaritási elv alapján.
Néhány gondolat az élelmiszermentésről: A program lényege, hogy az élelmiszer áruházakban felhalmozódott, hamarosan lejárati idejét elérő élelmiszereket (jellemzően pékárukat, zöldségeket, gyümölcsöket, csomagolt húskészítményeket) az áruházak minden nap, átadják karitatív szervezeteknek. Ezeknek a karitatív szervezeteknek a feladata az élelmiszereknek az áruházból történő elszállítása, egységcsomagokba történő rendezése és még aznap, a rászorulók részére történő felelős kiosztása. A programot a Magyar Élelmiszerbank Egyesület koordinálja a felajánló élelmiszeripari cégek, élelmiszer áruházak felkutatásától kezdve a karitatív szervezetek bevonásán keresztül egészen a kiosztásig. Ilyen formában Magyarországon 2019-ben több mint 11 000 tonna élelmiszert sikerült megmenteni és eljuttatni nélkülöző emberekhez. Ez egy hatalmas összefogás és felelős gondolkodás eredménye.
A teremtésvédelem szempontjából is nagyon fontos ez a program, hiszen kiemelt jelentőségű az ember méltóságának, a világban elrendelt helyének megőrzése és megvédése.
„Ha figyelembe vesszük, hogy az emberi lény egyúttal ennek a világnak a teremtménye, akinek joga van ahhoz, hogy éljen és boldog legyen, továbbá egészen különleges méltósággal rendelkezik, nem tehetjük meg, hogy ne foglalkozzunk azokkal a hatásokkal, amelyeket a környezet pusztulása, a jelenlegi fejlődési modell és a selejtezés kultúrája vált ki az emberek életében.” (Laudato si’, 43.)
Naponta felismerhetjük az Isten által jónak teremtett világ környezeti és emberi válságát, mely megbontotta teremtett világunk eredeti rendeltetését: "Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze." (Ter 2,15)
Az éhezés megszüntetése, felszámolása, az élelmiszer-biztonság létrehozása és az élelmezés fejlesztése egy globális fejlesztési együttműködés része és megvalósítandó célja is, melyet a „Világunk átalakítása: Fenntartható Fejlődési Keretrendszer 2030” címmel az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében fogadtak el 2015-ben. Az agendában célul tűzték ki a következőt: „2030-ig az éhezés felszámolása és minden ember - különös tekintettel a szegény és kiszolgáltatott helyzetben levő csoportok beleértve a csecsemőket is -, hozzáférésének biztosítása a biztonságos, tápláló és elegendő élelmiszerhez egész évben.”
A Laudato si’ pápai enciklika is kiemelt hangsúlyt fektet erre a törekvésre: „»Azt is tudjuk, hogy az előállított élelmiszerek megközelítőleg egyharmadát eltékozoljuk, és ételt kidobni olyan, mintha a szegények asztaláról lopnánk«. Akárhogy is, az biztos, hogy nemzeti és globális szinten egyaránt figyelmet kell fordítani a lakosság egyenlőtlen területi eloszlására, mert a növekvő fogyasztás bonyolult regionális helyzetekhez vezet a környezetszennyezéssel, szállítással, hulladékkezeléssel, erőforrásveszteséggel, életszínvonallal összefüggő problémák összekapcsolódása miatt.” (Laudato si’, 50.)
Biztatást kaphatunk a kiállításon bemutatott anyagok segítségével arra is, hogy szükséges javainkat jól átgondolt rendszerben, közösségileg újrahasznosítva és lehetőleg hulladékok keletkezése nélkül állítsuk elő. Elgondolkodtat és változtatásra késztet a következő kérdésekben: Annyit vásárolunk-e élelmiszerekből, amennyi számunkra szükséges? Szoktunk-e kidobni ételmaradékokat, és ha igen, mekkora mennyiségben? Megosztjuk-e felesleges élelmiszereinket a rászorulókkal?
Ahogy az enciklika hangsúlyozza: „Nincs két egymástól elkülönülő válság, egy környezeti és egy társadalmi, hanem csak egyetlen, összetett társadalmi-környezeti válság létezik. A megoldás felé vezető utak átfogó megközelítést igényelnek, hogy legyőzhessük a szegénységet, visszaadhassuk a kirekesztettek méltóságát, és ezzel egyidejűleg gondját viselhessük a természetnek.” (Laudato si’ 139.)
