Mindenszentek estéjén a Szent Péter és Szent Pál Székesegyházban Dr. Kajtár Edvárd plébános mutatott be ünnepi szentmisét.
„Azokat a szenteket ünnepeljük, akinek nincsen külön emléknapjuk, valamint azt, hogy meghívást kaptunk magunk is: legyünk szentek, mert ez keresztény életünk végső kicsengése” – mondta Dr. Kajtár Edvárd atya a 18.00 órai szentmise kezdetekor, majd emlékeztetett: a szentté válás első lépése a megtérés. Homíliában a mindenszentek ünnepén olvasott evangéliumi szakasszal (Mt 5,1-12) kapcsolatban hangsúlyozta, hogy bár boldogságról van szó, nem a klasszikus értelemben vett boldogságról beszélünk. „Jézus a saját boldogságát osztja meg velünk, nem pedig a szokványos örömre okot adó dogokat. Arra hív, hogy mi is úgy legyünk boldogok, ahogy Ő, aki lélekben szegény, mert mindenestül betölti az Atya; aki megsiratja a várost, mert nem ismerte fel a vigasztalását; aki szelíd és azt akarja, hogy mi is legyünk szelídek; aki negyven nap és negyven éjjel böjtöl a pusztában, mert keresi az igazságot és felismeri, hogy nem csak kenyéren él az ember, hanem az Igén is; aki irgalmas és tiszta szívű, mert szüntelenül látja az Atya arcát; aki eljött, hogy békességet hozzon a pogányok és a zsidók, a hitetlenek és a hívők között, de mindenek előtt ember és Isten között; akit üldöztek és megvádoltak, de harmadnapon feltámadt, mert a boldogságnak a halál sem tud véget vetni” A prédikációban elhangzott továbbá, hogy a Krisztus-követés beteljesülése az, amikor az ember olyan lesz, mint az Isten. Jézus olyan akart lenni, mint az ember, hogy általa az ember olyan legyen, mint Ő.
A plébános atya hangsúlyozta, hogy boldognak lenni nem egyenlő azzal, amelyet a mai társadalom és a nyelv ezen a kifejezésen ért. Nem egy a megszokott, komfortos, biztonságos anyagi léttel. Jézus a keresztségben a boldogságra hív meg, és legyünk bármilyen emberek, mindannyiunkat szüntelenül erősít a remény, hogy törekedhetünk a helyes boldogságvágyra.
„»Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.« (Mt 5,3)
Ezt gyakran félreértjük, mert mentális szegénységet értünk alatta, holott nem erről szól! Ez nem hiányosság, hanem gazdagság, hiszen ilyenkor az ember teret enged az Istenre való ráhagyatkozásnak.
»Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégülést nyernek.« (Mt 5,6)
Ez a mondás provokáció a mai ember számára, hiszen felveti az igazság kérdését. Mi az igazság? Mi dönti el, hogy valami jó vagy rossz; helyes vagy helytelen? Éhezni az igazságot annyit jelent, hogy keressük a biztos pontot!
»Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.« (Mt 5,10)
Ezt olvasva nem kell durva, kemény üldözésre gondolni, hiszen ellenszélben élünk. Döntéseinkben egyre ritkábban mutatkozik meg a hit gyakorlása, hiszen nem vállaljuk fel, hogy pénteken nem eszünk húst, vagy nem vetünk keresztet étkezés előtt. Mindez helytelen, mert valójában nem szabadna félnünk a hitvallás cselekedeteitől! A szentek nem féltek vállalni önmagukat, nem tévesztették szem elől azt, ami jó!” – hangsúlyozta a homília zárásaként.
Az ünnepi szentmise végén elhangzott, hogy novemberben teljes búcsút nyerhetünk, amennyiben a hónap bármely napján áhítatos lelkülettel temetőt látogatunk, ahol az Úr imádsága (Miatyánk) és az Apostoli Hitvallás (Hiszekegy) imádságokkal kérjük az elhunytak üdvösségét.
