Online folytatódott a Lectio Divina Eucharistica eseménysorozat. A Pécsi Egyházmegye által szervezett imádságos Szentírásolvasás novemberben Urunk színeváltozásával foglalkozó evangéliumi szakaszokat vizsgálta.
A Lectio Divina Eucharistica eseménysorozat november 19-ére szervezett alkalmára Nyúl Viktor, pasztorális helynök ezennel a korábbiaktól eltérő módon hívta közös elmélkedésre az érdeklődőket – a járványügyi korlátozó rendelkezések betartása mellett digitális módon kínálva alkalmat a Szentírás imádságos olvasására. Az e havi tematika Urunk színeváltozásával kapcsolatos bibliai epizódokat tárja fel, köztük Máté, Márk és Lukács evangéliumának egyes szakaszait. (Mt 17,1-9; Mk 9,2-10; Lk 9,28-36)
A Lectio Divina módszert ismertető Nyúl Viktor atya kiemelte, sajnálja, hogy csupán ily módon van lehetőség a közös Szentírásolvasásra, ugyanakkor bízik benne, hogy a képi tartalom segítségével folytatódik ez a szép programsorozat. Az elmélkedés kezdetén elcsendesedésre buzdított, hiszen ilyenkor fontos, hogy megálljunk és időt szánjunk Isten szavára. „Olvassuk együtt Máté evangéliumát! (Mt 17,1-9) Ebben a szentírási szakaszban az egyik apostol hitvallásáról hallunk, amikor a tizenhatodik fejezet tizenhatodik versében Péter azt mondja Jézusnak: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.« Ezt követően Jézus a rá váró szenvedésről, feltámadásáról, valamint az Ő követésének feltételiről beszél a tanítványaink. »Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.« (Mt 16,24) Azok az epizódok tehát, amelyek megelőzik Jézus színeváltozását, az Ő tanításáról, a rá váró húsvéti eseményekről és Péter hitvallásáról tesznek említést” – mondta a pasztorális helynök, aki ezúttal is a „lectio” fő szempontja alapján versről versre világított rá, hogy mi a szó szerint üzenete ennek az fejezetnek.
Nyúl Viktor atya az említett szentírási szakaszokkal kapcsolatban kiemelte, hogy a szerző jelen időt használ. Ezzel Máté evangélista arra utal, hogy Jézus jelenleg is mellettünk van. Haladjunk vele együtt! Fontos elem, hogy Urunk színeváltozásával foglalkozó részletekben megjelenik a hegy motívum, amely az isteni kinyilatkoztatás szimbóluma és amelyen állva magunk is közelebb kerülünk az Úrhoz. A vizsgált bibliai részleteket a szentségimádással összefüggésbe hozva kiemelte: „A színeváltozás az Eucharisztia előképe, hiszen amikor szentségimádást végzünk, akkor valójában a színeváltozás élményét tapasztaljuk meg: a színében elváltozott Urat szemléljük… Ezért az Oltáriszentségre szegezve tekintetünket ünnepeljük, hogy Jézus arcát látjuk!”
Az atya az előadás zárásakor kihangsúlyozta, hogy lehetőségeinkhez mérten vegyünk részt magunk is szentségimádáson, szegezzük tekintetünket az Úr Jézusra!
Mt 17,1-9
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!” Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!”
Mk 9,2-10
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s csak velük fölment egy magas hegyre. Ott átváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle ványoló nem képes így ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter így szólt Jézushoz: „Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő ereszkedett alá, s árnyéka rájuk vetődött. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. A parancsot megtartották, de maguk közt megvitatták, hogy mit jelenthet: A halálból feltámad.
Lk 9,28-36
E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit. Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta, hogy mit beszél. Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.
