Dr. Varga László, a pécsi Szent Ferenc templom plébánosa idén ünnepli pappá szentelésének negyvenéves jubileumát. Varga László Szigetváron született 1951. november 5-én. Szentdénesen nőtt fel, vallásos családban. Apai ági felmenői erdélyi reformátusok voltak, édesapja azonban katolizált.
Az első indíttatást Szalai János atyától kapta, aki egy évig volt plébános Szentdénesen, s több fiatalt ösztönzött továbbtanulásra. Ő tette lehetővé számára, hogy a győri bencés gimnáziumba kerüljön. Elmondása szerint ez volt az a közeg, ahol megérintette a papi hivatás szele. A bencés atyákkal való együttlét nagyban inspirálta, s az érettségi környékén döntötte el, hogy a papi pályát választja.
Cserháti József akkori megyéspüspök Budapestre küldte a központi szemináriumba. Az intézmény rektora dr. Zemplén György ciszter szerzetes püspök atya volt. Vezetése jó légkört biztosított, s az atya arra is törekedett, hogy növendékeit minden értékes dologra nyitottá tegye.
Varga Lászlót dr. Lékai László bíboros szentelte diakónussá a budapesti egyetemi templomban. Pappá 1975. jún. 22-én szentelték a pécsi székesegyházban.
Doktori dolgozatának témájául az egyháztörténelem területét választotta, ezen belül Fraknói Vilmos egyháztörténész munkásságát. 1976-ban szerezte meg a licenciátusi fokozatot, 1982-ben pedig a doktori címet.
Káplánként szolgált Dombóváron, Szigetváron és a pécsi székesegyházban. 1986 és 2001 között Királyházán volt plébános. 2001-től a Szent Ferenc templom plébánosa.
Papi jelmondata kettős: a második korinthusi levél szöveghelyét („Jézus Krisztust, az Urat hirdetjük") Pál apostol filippiekhez írott levelének egy részével egészítette ki („Örüljetek ti is és örvendezzetek velem"). E két gondolat alapján Varga László fontosnak tartja, hogy a pap alapvető feladata Jézus Krisztus hirdetése, megismertetése és megszerettetése. Hangsúlyozza azt is, hogy ezt a feladatot csak örömmel lehet hatékonyan teljesíteni. Plébánosi tevékenysége során arra törekszik, hogy átadhassa az embereknek a Jézus Krisztushoz tartozás örömét.
