Nem elég olvasni a könyvek könyvét, értelmezni kell. Hiszen minden szava egy útravaló gondolat - hacsak nem több. Az októberi Lectio Divina Eucharistica középpontjában: a kánai menyegző.
„A Lectio Divina Eucharistica részei: a csend, a megállás, az olvasás, az elmélkedés, a szemlélődés, a megosztás és a cselekedet. Vagy, ahogy a latin kifejezés utal rá: a Szentírás imádságos olvasása” – kezdte előadását Nyúl Viktor atya, pasztorális helynök. Tehát olyan ez, akár egy tűpontos szövegelemzés, egy bibliai részlet tanulmányozása, melyben az olvasás maga az út, amely közelebb viszi a Biblia értelmezőjét Jézus Krisztushoz, aki valóságosan jelen van az Ő szavában és az Oltáriszentségben is. A Pécsi Egyházmegye által szervezett, Viktor atya tolmácsolásában elhangzott Lectio Divina során is ez történt. A hallgatóság ezen az októberi estén jelképesen megízlelte a bort az evangéliumi részlet-, a kánai menyegző tanulmányozása által – mintegy előjeleként az Eucharisztiának. S bár a bibliai részlet taglalása fizikálisan a Dóm kőtárban történt, abban megegyezhetünk, hogy a Szentírás elemzése során valahol mindenki azon a menyegzőn járt, melyen Jézus és Szűz Mária is.
„Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való – a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták –, hívatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne. Aztán lement anyjával, testvéreivel és tanítványaival Kafarnaumba, de csak néhány napig maradtak ott.” (Jn 2,1-11)
Kétségtelen, hogy a Szentírás egyetlen kifejezése - nem hogy egy egész részlete - mennyi mindenre tanít, így gyakorlatilag minden szó külön elmélkednivalót ad. A kánai menyegző elemzése alatt az atya olyan fontos momentumokat emelt ki, melyek mindegyike közelebb hozta a hallgatóságot az Eucharisztiához. Vegyük például a bibliai történet azon részét, amelyben a színültig teli vedreket említi a szentíró. Vizuálisan tényleg hat itallal töltött edényről van szó, ugyanakkor a mögöttes tartalma arra utal, hogy Jézus „színültig”, tehát teljesen odaadta magát nekünk és értünk az Oltáriszentségben. Az a Jézus, aki A kánai menyegzőn a vizet borrá-, később az utolsó vacsorán a bort saját vérévé változtatja az Eucharisztiában. Az összefüggések sorozata egyszerre csodálatos és elgondolkodtató – többek között ezek fényében érdemes újraolvasni a fenti evangéliumi részletet.
Az előadáson elhangzott elemzéssel minden bizonnyal egyszerre több tucat ember került közelebb az Eucharisztia titkához. Szép egybeesés, hogy minderre a hónap utolsó napján, Mindenszentek előestéjén került sor.
A legközelebbi Lectio Divina Eucharisticára november 28-án, 18.00 órakor, a Belvárosi templomban tartandó szentmise után várjuk az érdeklődőket a Dóm Kőtárba.
