A pécsi egyházmegye médiaműhelye rövid, karácsonyi videó-interjút készített Udvardy György főpásztorral. Az alábbiakban a beszélgetés írott változatát közöljük.
Mi lehet az idei karácsony sajátos üzenete?
Ünnepeinkben az a szép, hogy ugyanaz az örök isteni gesztus jelenik meg bennük más és más megközelítéssel. Idén nagy ajándék, hogy az irgalmasság szentévében ünnepeljük a karácsonyt. A megszületett gyermekben sajátos módon az Isten irgalma is jelen van, mert az Isten az ő irgalmában közel jön az emberhez: olyannyira, hogy eggyé válik vele.
Mit jelent valójában az ajándékozás?
A karácsony a polgári életben is létjogosultságot nyert és sajátos utat jár be, kiegészülve a vásárlással és az ajándékok halmozásával. Azonban mindezzel együtt is alapvető emberi igényt fogalmaz meg: akit szeretek és szeretni akarok, annak szeretnék ajándékot adni. Az ajándék, még ha ebbe nem is mindig gondolunk bele, mégiscsak egyfajta ingyenességet fejez ki. Azt üzeni, hogy a szeretet nem megvásárolható, akkor sem, ha egyébként megvásároljuk az egymásnak adott tárgyakat. Pontosan tudja mindenki – és nagyon sok esetben a sértődések is ebből fakadnak –, hogy amikor valamit adok, akkor magamat adom, ha pedig én kapom az ajándékot, akkor valamilyen módon a másik személyét kapom meg.
Hogyan képviselhetjük az isteni irgalmat családi körben?
A családok nagyon sokszor félnek az ünneptől. Pontosan tudjuk ugyanis, szinte őserővel, hogy mi az, amit jó lenne átélni és ünnepelni, emellett ott vannak azonban a hétköznapi feszültségeink is. Feloldhatatlannak tűnő konfliktusok és nehéz élethelyzetek. Az irgalom akkor jut szerephez, amikor már messze túljutunk azon, hogy kinek van és kinek nincs igaza, ki az erősebb és ki a gyengébb, s ráébredünk, hogy ezek a gondolatok sehová sem vezetnek. Az irgalom itt tesz szert óriási jelentőségre, például az elengedés vagy a nagylelkűség formájában. Irgalom nélkül a családi ünnepeink is nagyon sérülékenyek.
Hogyan készíthetjük fel lelkünket a karácsonyra?
Karácsonykor leginkább a hangulatra vagy az érzelmekre kerül a hangsúly, így talán túl szigorúnak tűnhet, amit mondok, mégis a szeretet akarását emelném ki: akarni kell szeretni. Erre kevésbé szoktunk gondolni, mert a szeretet cselekedeteit inkább az érzelemhez kötjük. Az egyház hagyományában viszont egyértelműen megjelenik, hogy a szeretet sokkal inkább akarati, mint intellektuális vagy érzelmi cselekedet. Természetesen ilyen vonatkozásai is vannak, de ezeknél fontosabb, hogy akarjunk szeretni. Ha akarom szeretni a másikat, akkor az Isten kegyelme megjelenik, hiszen Isten még inkább akarja, hogy gyermekei között szeretet legyen.
