Nagyböjt ötödik hetének csütörtökén, reggel 7.00 órakor Dallos Tamás püspöki szertartó atya mutatott be szentmisét a Pécsi Székesegyházban, amely visszanézhető az alábbi cikkben.
Dallos Tamás atya a szentmise kezdetén köszöntötte az otthonaikban maradt híveket. Később a homília Hippói Szent Ágoston szavaival kezdődött. „És mid vagyok én neked, hogy szeretetet követelsz tőlem s haragoddal és szörnyű hervadássl fenyegetsz, ha nem szeretnélek?” A szent vallomásaiból idézett kérdéssel kapcsolatban Dallos Tamás atya elmondta, fogalmazzuk meg ezt mi is, amikor újra és újra átgondoljuk azt a szövetséget, amelyet Isten kötött az emberrel.
„A régi világban, amikor Mózes első könyvében olvasott epizódok (Ter 17,3-9) végbemennek, az emberek még nem szervezett államokban élnek, ekkor sokkal hangsúlyosabb volt a család és a törzs, mint egység. Felbecsülhetetlen volt a szövetség és a kölcsönös segítés. Így érthető, hogy ebben a kontextusban miért akar Isten szövetséget kötni az emberrel, vagyis egy kölcsönös kapcsolatba lépni vele, amibe mindenki azt adja a másiknak, amire képes” – mondta a püspöki szertartó és hozzátette, Isten örök hazát és sok utódot ígér Ábrahámnak, de ennek feltétele, hogy hittel tekintsen a jó Istenre. „Amikor az Úr kér, meghatároz egy alá-fölérendeltségi viszonyt teremtő és teremtett között. Ezt megéljük a hétköznapjainkban is, amikor egyikőnk a másik felé kerekedik vagy lenéz valaki mást, de nehezebben éljük meg, amikor az Istenkapcsolatunkról van szó. Hiszen szeretnénk kitalálni a gondolatait, megérteni azokat minden életkörülményünkben, valamint rögtön, azonnal beleavatkozni, ha nem tetszik.”
Dallos Tamás atya elmondta, a megváltás műve, amelynek ünneplésére ezekben a napokban készülünk, világos választ ad számunka Szent Ágoston kérdésére, amit magunknak is felteszünk: mid vagyok én neked? „Húsvét titka megmutatja, hogy mennyire szereti Isten az embert, Ő egyszülött Fiát adja nekünk, hogy örök életünk legyen. Istennek az ember nagyon fontos érték, a kérdés csak az, hogy számunkra mi? Milyen áldozatokat tudok hozni érte?” Ezt követően keretet adva a tanításnak, az atya a hippói püspök könyörgésével zárta prédikációját.
„Könyörgök, Uram, nyilatkoztasd ki, mim vagy te nekem? Mondd lelkemnek: Én vagyok a te üdvösséged! Úgy mondd, Uram, hogy meghalljam. Íme, szívem, lelkem fölfigyel hozzád, nyisd meg fülemet s mondd lelkemnek: Én vagyok a te üdvösséged! Hangod után megindulok s megfoglak. Ne takard el arcodat előlem; szívesen meghalok, hogy örökre meg ne haljak, hanem láthassam színedet.”
Jn 8,51-59
51Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.” 52A zsidók közbevágtak: „Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy! Ábrahám is, a próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre. 53Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz ő meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?” 54Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, 55de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, és megtartom tanítását. 56Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki.” 57A zsidók felháborodtak: „Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot?” 58Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” 59Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot.
