Az áprilisi teltházas előadás után Pál Ferenc atya előadása ismét megtöltötte a Lauber Dezső Sportcsarnokot. A katolikus pap és mentálhigiénés szakember ezúttal Megbocsátás és irgalom címmel beszélt a pécsiekhez.
„A megbocsátás út, amely folyamatos erőfeszítést igényel. Magától általában nem megy. Az életből nem hagyható ki az, hogy néha rossz döntéseket hozzunk. Az élet tanulásához ez is hozzátartozik." – mondta Pál Ferenc atya, aki előadásában a sértettségtől a megbocsátásig vezető utat mutatta be. A katolikus pap és mentálhigiénés szakember saját életének és munkájának tapasztalatait elevenítette fel.
Az alkalmazkodás fontos része lehet a megbocsátás is. Nemcsak a párkapcsolatban, hanem az élet egyéb területein is – fogalmazott a katolikus pap.
„Lehet, hogy valakinek megbocsátottam, de még mindig nagyon fáj a tette, sőt lehet olyan is, hogy egy egész életen át fájni fog. A megbocsátást meg kell különböztetni a meggyógyulástól. Mindkét érzést érdemes megkülönböztetni a kibéküléstől is. Jogunk van nem megbocsátani, de nem kibékülni is. Ha a másik fel sem fogja, mit tett velünk, ha nem látjuk, hogy felelősen viselné az ellenünk elkövetett tett következményének terhét. Ekkor nem kell kibékülnünk, hiszen távolságot szeretnénk tartani a másiktól, és ezáltal elejét venni az újbóli megsebzésnek. A megbocsátás nem jelentheti azt, hogy annak nincsen semmilyen következménye a tettesre nézve. A kibéküléshez tehát két ember kell. A megbocsátáshoz azonban csak egy. A megbocsátás az áldozat szabad tette. Az mégis egészen biztos, hogy ha elégedett emberi életet akarok élni, akkor a megbocsátás útjára érdemes lépnem, még akkor is, ha úgy döntök, nem szeretnék többé kapcsolatban lenni a másikkal. Éppen ezért nagyon felszabadító, hogy a megbocsátás egyemberes feladat." – fogalmazott Pál Ferenc atya.
„Felnőttként az egyik legnagyobb lehetőségünk egy belső gyógyulási folyamat vége felé azt mondani, hogy nem az számít igazán, mit tettek velem, hanem az, hogy én mit teszek másokkal. Ez ad szabadságot ahhoz, hogy bármi is történt, képes vagyok olyat adni, amit én magam nem kaptam. Ez az élet gyönyörű lehetősége."
Az életből nem hagyható ki az, hogy hozzunk néha rossz döntéseket. Az élet tanulásához ez is hozzátartozik. A kérdés az, hogy akarunk-e tanulni a rossz döntéseinkből. És hogy elviseljük és elfogadjuk-e annak terhét és következményeit, hogy elronthatunk dolgokat vagy rossz döntéseket hoztunk – összegzett Pál Ferenc atya.
Fotó: Loósz Róbert
