Krakkó, Szent II. János Pál pápa városa az ifjúság és az irgalmasság városa is. Szent II. János Pál pápa gyakran hangsúlyozta, hogy a fiatalok „az egyház jövője", Ferenc pápa pedig „az egyház jelenének" nevezi az ifjúságot. De hogy látták a fiatalok Krakkót? Geiszelhardt Sára, a PécsiKatifi tagja írta le gondolatait az Ifjúsági Világtalálkozó kapcsán.
„Július 18-án este hatvanöten indultunk útnak Pécsről Lengyelországba az Ifjúsági Világtalálkozóra. Az első hetet 4000 másik fiatallal együtt Łódź-ban töltöttük, a Chemin Neuf közösség által szervezett előtalálkozón. Előadások, műhelyek, koncert, tanúságtételek, vég nélküli éneklés, tánc, buli, dicsőítés, sport, városnézés és ima. Elsőre az ember egy kisebb fesztiválon érezhette magát, de ahogy teltek a napok, szinte észrevétlenül mélyültünk el magunkban, félelmeinkben, örömeinkben, Istennel való kapcsolatunkban. Semmi nem volt kötelező, esténként mégis százával álltak sorban a fiatalok gyónásra vagy lelki beszélgetésre várva. Mindezek után élményekben gazdagon, lelkileg feltöltődve érkeztünk meg Krakkóba, az IVT fő hetére.
Ez a második hét a találkozásoké volt: találkozás a többi magyar zarándokkal, püspökeinkkel, a lengyelekkel és más kultúrákkal, találkozás Ferenc pápával. Mindez a végén egy igazi zarándoklattal vált kerekké, amikor hosszú gyaloglás után csaknem kétmillióan gyűltünk össze a szombat esti virrasztásra. Egymás hegyén-hátán, hidegben-melegben, fáradtan, de mindezekben közösséget vállalva, egymásra figyelve és imádságban töltöttük el az éjszakát.
S hogy én mit hoztam haza? Hitet, reményt, szeretetet. Szeretetet abból, ahogyan mi hatvanöten egyszerű utasokból egymás társaivá váltunk a találkozó végére. Reményt és megerősítést abban, hogy sokan vagyunk fiatalok, akiket érdekel Isten országa, és elkötelezettek az Egyház továbbépítésében. Nem utolsó sorban pedig hitet és küldetést: van dolgunk és jövőnk az Egyházban."
