A keresztúti ájtatosság egyéni vagy közösségi végzése során egyszerre szembesülünk Jézus életének és rajta keresztül valamennyi emberi életnek a drámájával. Minden egyes stáció, állomás egy megállás: Jézus megáll egy-egy pillanatra, akár azért, hogy valakire rátekintsen, valakihez szóljon, akár azért, mert úgy tűnik, nem bírja tovább, és végül azért, mert elérkezett az útja végállomásához.
Mindenki életében vannak állomások, amikor megtorpan, amikor szenvedés, gyász vagy betegség akasztja meg, amikor úgy érzi, hogy nem megy tovább. A Jézus szenvedéséről való elmélkedés megerősít saját keresztjeink hordozásában, és ha életutunkon irányt tévesztettünk, vagy ha megtántorodtunk, tovább lendít. Mert Jézus keresztútja – és a mi keresztútjaink is – mindig az üres sír reményéhez vezetnek.
BEVEZETÉS:
Uram Jézus kicsinységem és gyarló emberségem tudatában, térdre borulva akarom megragadni kezedet, hogy keresztutamat veled egyesülve, lábad nyomában, lépésről-lépésre, járhassam. Nyomodba akarok lépni, mert új csapásokban nem Te vagy az ÚT. Uram, adj fényt, hogy lábad nyoma el ne mosódjék bennem. Segíts Uram, hogy a meredek út és a szűk kapu ne rettentsen el életem keresztútján.
I. ÁLLOMÁS: JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK
Szentírás: Jn.18,33-40
Elmélkedés: A ma emberének mindenről megvan a maga egyéni véleménye, igazsága, minden relatív! Félünk attól, hogy elveszítjük magunkat, egyéniségünket. Még tőled is félünk, Jézusunk, pedig Te vagy az egy és egyetlen.
Te biztosítottál arról, hogy nem igazságosságaid vannak, hanem Te vagy az Igazság! Pilátusokká válunk nélküled. Mi is kérdezzük: „Mi az igazság?"
A sokat emlegetett toleranciával mossa kezét az ember!
Add, Uram, hogy maradjon értékrendem, megmaradjon mindkét kőtáblám.
II. ÁLLOMÁS: JÉZUS A KERESZTET VÁLLÁRA VESZI
Szentírás: Jn. 19.17
Elmélkedés: Uram, mi mindannyian kiteljesedni akarunk. „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" (Lk.1,66) – kérdezik az emberek Keresztelő Szent János névadásakor. Mi mindent fogok én elérni, megvalósítani? Csakis én lehetek boldogságom kovácsa. Uram, te mást mondasz!
„Aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom." (Lk.14,27)
Uram, adj erőt, hogy felvegyem a szolgálat keresztjét.
III. ÁLLOMÁS: JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL
Szentírás: Zsolt.56,7
Elmélkedés: Uram, mi nagyon bízunk a saját akaraterőnkben.
A nagy öntudat és a jóakarat azonban kevés a talpon maradáshoz.
„Aki tehát azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék." (1.Kor.10,12)
Elestem!
Uram, adj erőt, hogy fel tudjak kelni!
IV. ÁLLOMÁS: JÉZUS SZENT ANYJÁVAL TALÁLKOZIK
Szentírás: Lk. 2,35
Elmélkedés: Uram, milyen sokszor szorulunk bátorításra, mert elbizonytalankodunk.
Édesanyád is ott áll melletted, rád tekint, együtt szenved veled. Társad akar lenni a megváltásban.
Szűzanyánk szeretete minket is vígasztal és bátorít életutunkon.
Add Uram, hogy Szűzanyánk szeplőtelen szeretete mindig kísérjen botladozó utunkon.
V. ÁLLOMÁS: CIRENEI SIMON SEGÍTI JÉZUSNAK VINNI A KERESZTET
Szentírás: Mt. 27,32
Elmélkedés: Uram, a kíváncsiskodók tömege kísér keresztutadon.
A tömegben elveszik a minőség. A hangos befolyásolása győz!
„Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod." (ApCsel.9,5)
Nehéz kívülállónak lenni.
Cirenei Simonnak is csak útközben, a részvéten túljutva, Jézus szemébe nézve lett bátorsága viselni a keresztet.
Add, Uram, hogy árral szemben is merjem vállalni a szenvedő Jézust.
VI. ÁLLOMÁS: VERONIKA KENDŐT NYÚJT JÉZUSNAK
Szentírás: Zsolt.26,8.
Elmélkedés: A részvét, a bizalom és elköteleződés minden értelmi érvet legyőz, felülír.
Veronika ilyen érzülettel lép a vérrel, sárral elcsúfosított Jézushoz. A „csúf arc" mögött a szerető, szép Jézust látja!
Kendőjével Jézusnak ezt az arcát akarja a vértől megtisztítani. És az eltorzult arc a kendőn valódi ikon lesz.
Vera ikon – Veronika.
Add, Uram, hogy Jézus véres és sárral megdobált arca bennem mindig igaz ikon legyen és maradjon.
VII. ÁLLOMÁS: JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
Szentírás: Zsolt.117,13
Elmélkedés: Uram, az ember teste gyenge, erőtlen. A lélek ereje ellensúlyozhatja, de a test így is sokszor elégtelen. Jézus is eléri azt a pillanatot, amikor a test és lélek kölcsönösen küzd. Újra elesik, testi erőtlenségét a keresztfa súlya is sokszorozza. Jézus mégis feltápászkodik és folytatja útját.
Add, Uram, hogy a terhek, amelyek alatt gyötrődöm, ne tartsanak fogva a földön. Tudjak felkelni és tovább menni utamon, utadon.
VIII. ÁLLOMÁS: JÉZUS VÍGASZTALJA A SIRÁNKOZÓ ASSZONYOKAT
Szentírás: Lk.23,27-32
Elmélkedés: Uram, a mélyből fakadó könnyek kifejezik tehetetlenségünket. A siránkozó asszonyok is így állnak melletted. Elmarasztalod, vígasztalod, vagy bátorítod őket? Ne miattam sírjatok, hanem magatok és gyermekeitek miatt! Ne miattam, hiszen nem magamért járom a kereszt útját, vagyok a Megváltótok, hanem értetek és gyermekeitekért, családotokért, nemzetetekért, országaitokért, a világért! Velem egyesülve értük sírjatok!
Add, Uram, hogy a részvét könnyei összefűzzék a megváltás egyetemességét.
IX. ÁLLOMÁS: JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZT ALATT
Szentírás: Zsolt.4,4
Elmélkedés: Uram, a külső és belső gyötrelmek, szenvedések felőrölnek téged. Ilyen helyzeteknél hangzik el lelkünkben: feladom, nem bírom tovább! Egyedül nem is megy. A csak emberi szavak, technikák elégtelenek.
„Az én eledelem az, hogy megtegyem mennyei Atyám akaratát"- mondja Jézus. Csak az Atya akarata írja felül az emberi, földi valóságot. Uram, a harmadik elesés már teljesen emberi, de a továbbmenés már isteni erővel folytatódhat csak.
Uram, a mai kis igazságokkal teli világban, mily sokszor éljük át életünk határait. A földön fekszünk és nem marad más csak az, hogy „Istenem segíts". Az utolsó fohász, hogy elindulhassak a sötétségből a Fény felé.
Add, Uram, hogy mindig felvillanjon bennem a reménység szikrányi fénye.
X. ÁLLOMÁS: MEGFOSZTJÁK JÉZUST RUHÁITÓL
Szentírás: Jn. 19,23-24
Elmélkedés: Uram, minden szenvedésben a testi-lelki lecsupaszítás a legnagyobb megalázás. Szellemileg is, biológiailag is megsemmisülünk. Már semmi sem véd, mert lelkemet-szellememet semmivé tették, a ruhám utolsó darabját, a fügefa levelét is leszedik. Uram, megsemmisítettek.
Add, Uram, hogy szereteted öltözéke betakarjon engem.
XI. ÁLLOMÁS: JÉZUST KERESZTRE SZEGEZIK
Szentírás: Jn.19,18
Elmélkedés: Akinek már nincs sem testi, sem lelki ereje, azzal bármit meg lehet tenni!
Jézusom, téged is eljuttattak ebbe a helyzetbe. Keresztre fektetve, mint tehetetlen embert szegekkel erősítenek a szégyen fájára. Így lettél az emberek között a legutolsó!
Mégis most váltál az Atya szeretetében a legnagyobbá. A szegek által szereteted és a kereszt mindörökké egy maradt. Szereteted mindörökre a miénk lett.
Add, Uram, hogy ennek a szeretetnek és hűségnek ereje mindörökre velünk legyen.
XII. ÁLLOMÁS: JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN
Szentírás: Jn. 19,30
Elmélkedés: Uram, a keresztet, a csúfság és a botrány jelét felemelik és felmutatják! Íme, aki király akar lenni!
Pedig a kenyérszaporítás után is az éjszakába menekültél a királlyá kiáltás elől.
Most pedig az emberi hazugság legmélyebb, legmegalázóbb pontján a halál pillanatában Jézus kimondja: „Beteljesedett!"
Beteljesedett – a protoevangéliummal elkezdődött ígéretek, kinyilatkoztatások sora: kapunyitás a Paradicsomkertbe.
Eltűnt a tiltó angyal lángoló kardja! Az új Ádám meghozta az új emberiséget.
Add, Uram, hogy ennek az új emberiségnek mindig tagja maradjak.
XIII. ÁLLOMÁS: JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL, ÉS ANYJA ÖLÉBE TESZIK
Szentírás: Jn. 19,39
Elmélkedés: Uram, a keresztlevétel a befejezés kezdete. Emberileg közeledik a befejeződés.
Bennünk a nagy kérdés: ennyi az élet? Látjuk a halottat, a lélek valóságának hiányát. Elvált a testtől a lélek. Mária azonban az ölében tartja Jézusát, még holtában is.
Mária halottan is az élő Jézust látja, az Isten Fiát, hiszen Gábor angyal hirdette: „Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia" (Lk.1,32)
Add, Uram, hogy Jézus ne csak szeretetünk emléke legyen, hanem Isten Fia maradjon életünkben.
XIV. ÁLLOMÁS: JÉZUS TESTÉT SÍRBA TESZIK
Szentírás: Jn. 19, 41-42
Elmélkedés: Minden emberi élet vége a sírba helyezés. Ez életünk mondatának a pontja. Jézus életében is már csak ez következik: a szertartás, a bebalzsamozás.
Átéljük lelkünk sötétségét! A sötétség azonban nem valóság, hanem hiány. Hiánya valaminek, valakinek. A legvégső momentum visszakapni Őt, aki hiányzik. Jézus mondja: Ő az Élet.
Add, Uram, hogy a halál sötétje szeretteim sírjánál ne a kilátástalanság sötétsége legyen, hanem az Élet, a feltámadás fénye.
Befejezés:
Uram, Jézus elkísértünk a szent keresztúton. Az élet nagy csalódását átéltük Jézussal. Mindez mily reménytelen lenne, ha Jézus nélkül történne.
Add, Uram, hogy a történelem sötétjét átélve felragyogjon húsvét hajnalának fénye! Add Uram, hogy húsvéti ajándékod békessége számunkra is ajándék legyen. Amen
Mayer Mihály
nyugalmazott megyéspüspök
