Négy szír származású, ám Moszulban élő katolikus pap érkezett hazánkba. Az atyák a tervek szerint a Pécsi Egyházmegyében, Pécsett és Máriagyűdön is tartottak volna szentmisét és előadást, ám az atyák látogatása elmarad.
Irakban az Iszlám Állam térhódítása miatt a keresztények folyamatos üldözésben élnek, otthonaikat elhagyni kényszerültek. A vallásháború senkit és semmit nem kímél, templomok pusztulnak el, a szentmiséket a legegyszerűbb, legpuritánabb keretek között mutatják be. Roni Szalim atya annak a négy papnak az egyike, akik Magyarországra érkeztek, hogy angol nyelvű képzésen vegyenek részt, megismerjék Magyarországot, tanúságot tegyenek hitükről és megpihenjenek egy rövid ideig.
A Magyar Kurírnak adott interjújában arról beszélt, milyen állapotok vannak most a Közel-Keleten. Karakos a Ninivei-fennsíkon, Irakban fekszik, a városban korábban a szír katolikus egyház püspöki székhelye volt és több mint ötvenezer keresztény élt ott. A várost az Iszlám Állam zsoldosai szinte földig rombolták. Az iraki keresztények hite az üldöztetés alatt is kitartott. Roni atya elmondta, amikor Karakosból Erbílbe menekültek, semmijük sem volt. Az emberek a templomokban és a parkokban éjszakáztak. Karakos felszabadulása után az egyházmegye püspöke elhatározta, hogy segítséget kér európai és amerikai szervezetektől, hogy újjá tudjanak építeni mindent. Erbílben ugyan van egy iskola, ahol elkezdődik majd a tanítás, de szeretnék, ha Karakosban is megindulna az élet, és a családok vissza tudnának térni otthonaikba. „Szeretnénk nemzetközi védelmet élvezni, és szükségünk van anyagi támogatásra is, hogy mindent elölről tudjunk kezdeni. A keresztények a kezdetek óta jelen vannak a Közel-Keleten, Karakosban egy ókeresztény monostor is fennmaradt. Az Iszlám Állam mindent el akar pusztítani, ami a kereszténységhez kapcsolódik, a történelmünket, kultúránkat, mindent. A pusztítás előtt mindannyian békében, boldogan éltünk a városban, keresztény szerzetesek, papok és világi hívek, egy közösségben. A szír keresztények szétszóródtak a világban. Aggódunk ezekért az emberekért. Amikor Karakosban éltünk, egy családot alkottunk. Most mindenki máshol van, máshová menekült. Ha újra fel tudjuk építeni azt, amit leromboltak, talán vissza tudnak majd térni a menekültek. Azért is fontos ez, mivel itt más a nyelv, különbözik a liturgia is, és már nem imádkozzák a szír keresztény imákat, az ide menekültek nem tudnak szír katolikus liturgián részt venni. Félünk, hogy a hívek elveszítik gyökereiket, a liturgiát és nyelvünket, az arámit, amely Jézus nyelve volt."
Roni atya 2010-ben túlélt egy bombamerényletet. Huszonöt busz szállította a katolikus fiatalokat a moszuli egyetemre, összesen 1500-an voltak a buszokon, amikor az összes buszt felrobbantották. „Emlékszem, hogy Máriához könyörögtünk, hogy segítsen meg bennünket. A húgommal egy buszon utaztunk, aki elesett, azt hittem, meghalt. Felkaroltam, és levittem őt a buszból. Műtétek sora várt ránk. Ugyanakkor a támadás során csodát élhettünk át, hiszen három bomba robbant, de az ezerötszázból háromszázan sérültünk meg, és ketten haltak meg. Két-három nappal az eset után muszlimok, akik a közelben laktak, elmondták a püspökünknek, hogy látták a Szűzanyát, aki minden diákot oltalmazón magához ölelt, karjaiba vett, csak ketten hulltak a földre, akik vértanúhalált haltak. A busztragédia után döntöttem a papi hivatás mellett. Úgy éreztem, valami vagy Valaki a papi hivatás felé vezet engem." Roni atya és társai hitükben a megbocsátást és kegyelmet hirdetik.
„Megbocsátok mindazoknak, akik eldöntötték, hogy megölnek bennünket, akik lerombolták otthonainkat és templomainkat, városunkat. A mi hivatásunk, hogy hitünkkel tanúskodjunk azok előtt is, akik sötétségben vannak, hogy visszataláljanak Jézushoz. Számtalanszor elfáradunk, ám amikor azzal szembesülünk, hogy vasárnaponként több ezer hívő jön el a templomba, akkor nem mondhatjuk, hogy fáradtak vagyunk. A híveinknek szükségük van ránk, hogy segítsük őket, hogy reményt adjunk nekik ahhoz, hogy folytatni tudják az életüket Irakban. Nem akarjuk, hogy az Iszlám Állam eltörölje a kereszténységet. Bár elveszítettük mindenünket, de hitünk megmaradt, és ez ad erőt a folytatáshoz."
A Pécsi Egyházmegye is meghívta a szír katolikus atyákat, hogy hitükről és az iraki keresztények helyzetéről személyesen is beszámoljanak, ezzel erőt adva a saját életük küldetéséhez. Sajnos a már előkészített látogatás az atyák nem várt elfoglaltságai miatt elmarad, ám bíznak abban, üzenetük nyitott fülekre és szívekre talál.
„Istenem, teljes szívünkből imádkozunk... Hozd el a békét az irakiaknak, időseknek és fiataloknak. Jöjjön el a te országod, amint a mennyben, úgy a földön is."
