Február 17-én délelőtt szentmisét mutattak be az elhunyt hajléktalanok emlékére az irgalmasok Szent Sebestyén vértanú templomában. A liturgiát, amely Miklós miséje néven vált ismertté, 7 éve a pécsi Szent Egyed közösség szervezi. Az eseményre azokat a hajléktalanokat hívják meg, akiket a közösség tagjai az év során Pécs különböző pontjain látogatnak.
A szentmisét celebráló Morvai Imre Pio atya együttérzően és bátorítóan szólt a hajléktalan, szegény meghívottakhoz. A homília szavaiból kiderült, maga is megtapasztalta a szegénységet, s ezért hitelesen tett tanúságot arról, hogy Isten a legnehezebb helyzetben sem hagy el bennünket. A fiatalokat arra bíztatta, hogy minden nap imádkozzanak, mert az imádság menti meg életünket, és visz egyre közelebb Istenhez.
Az utcán elhunytakról gyertyagyújtással emlékeztek meg a jelenlevők. Az elmúlt néhány évben több mint 65-en veszítették életüket az utca hidege, a betegségek, az elhagyatottság és a magány következtében Pécsett. A szentmisén minden résztvevő kapott egy szentképet, amely magára a liturgiára és Isten irgalmasságára emlékeztet, valamint egy szál virágot is.
A megemlékező szentmisét hagyományosan közös ebéd követi, amelyet idén is egyetemista és gimnazista fiatalok készítettek elő, majd szolgálták fel az Irgalmasok rendházának dísztermében. A közös ebéd és együttlét mindenki számára felemelő és örömteli pillanatokat jelentett, mint egy nagy családban, úgy voltak együtt, azok, akik szolgáltak, és azok, akiknek felszolgáltak. A szervezők és a meghívottak közösen merítettek erőt az imádságos lelkületű együttlétből.
Nagy János
Az utcán elhunyt hajléktalanokért bemutatott misét egy Rómában megtörtént eset után szervezi meg évről évre a világ számos pontján a Szent Egyed közösség. 1983. január 31-én a római Termini pályaudvaron rosszul lett, majd meghalt egy hajléktalan nő, Modesta Valenti, akit a mentő nem vitt kórházba, mert tetves volt. A liturgia a Pécsi Egyházmegyében a Miklós miséje nevet kapta, ugyanis a pécsi közösség egyik első hajléktalan barátja Miklós volt.
