Időslátogató és Otthoni segítségnyújtó tréninget szervezett a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász egy vidéki Karitász-csoport közreműködésével Dombóváron 2018. június 29-én.
A képzésen több egyházmegyei csoport önkéntesei vettek részt, akik szerettek volna bővebb tájékoztatáshoz jutni az idősek ápolásával, megfelelő gondozásával és segítésével kapcsolatban. A dombóvári Karitász csoport nagy lelkesedéssel állt a feladat elé, és remek házigazdaként bonyolították le a rendezvényt. A nap kezdetén Kovácsné Kelemen Judit, a Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott ápolási igazgatója alázattal és hozzáértéssel adta át tudását az idősek kórházi önkéntes segítése, majd otthoni betegápolási módszereivel kapcsolatban. A résztvevők röviden - egy gyufaszál leégésének ideje alatt - mondhatták el, mit jelent számukra az önkéntesség, majd az előadó tisztázta, hogy milyen feladatai lehetnek egy saját szabadidejében segíteni akarónak, hogyan nyújthatják a legmegfelelőbb segítséget támogatást és milyen formális követelményeknek kell megfelelnie egy egészségügyben segítő az önkéntesnek.
Az előadó elmondta, hogy nagyon fontos a szerepük, hiszen az ápolói hálózat leterhelt, nagy segítséget jelent az egészségügyben munkájuk és lelkileg is jelentős támogatást nyújthatnak a betegeknek. A nyugalmazott ápolási igazgató gyakorlati tanácsokkal is ellátta a hallgatóságot, elmondta, hogyan fürdessék, fordítsák meg az ágyhoz kötött beteget, hogyan emeljenek fel egy elesett embert, hogyan segítsenek egy felfekvéssel küzdőnek és számtalan hasznos módszert, információt adott át a jelenlévőknek.
A fizikai segítségnyújtás után, lelki síkon folytatódott a képzés. Farkas Ibolya Mária, a Mária Rádió „Lépcsők” című műsorának pszichológus szerkesztő-műsorvezetője előadásában arról beszélt, hogy min mehetnek keresztül a kórházakban vagy otthonaikban ápolt beteg, idős emberek, nem csak gondolataik, emlékeik feldolgozása terén, hanem lelki síkon is. Ilyen esetekben a szokásosnál is nagyobb empátia szükséges segítő önkénteseknek. Azt tanácsolta, legyenek elnézőek, szerető, támogató és megértő felek az ápoltakkal szemben, ne vegyék szívünkre, ha megbántják őket vagy mogorván szólnak hozzájuk, hiszen nem tudhatják milyen biológiai és pszicho-szociális folyamatok zajlódnak bennük; éretten, elfogadón álljanak hozzájuk, betegségeikhez és a halálhoz is. A halál és a gyász feldolgozása kapcsán a résztvevők megtanulhatták, hogyan engedhetik el a szeretett személyeket, hogyan kell végigjárniuk a gyász folyamatát, s hogyan dolgozzák fel megfelelő önismerettel, módszerekkel, s ne féljenek segítséget kérni, ha már nem boldogulnak egyedül.
A képzésen résztvevő önkéntesek az előadások végén emléklapot kaptak.
„Nem az a fontos, hogy mi mindent teszünk, hanem az, hogy tetteinkben mennyi a szeretet.”
(Kalkuttai Szent Teréz)
