Nagyboldogasszony ünnepe a Máriagyűdi Kegyhely főbúcsúja. Augusztus 12-én ünnepi szentmisét mutatott be Udvardy György megyéspüspök a kegyhely szabadtéri oltáránál.
Augusztus 15-én Mária mennybevételét ünnepli a Katolikus Egyház. A keresztények már a legkorábbi időkben is vallották, hogy Jézus a Boldogságos Szűz Máriának halála után nemcsak lelkét, hanem testét is feltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe. Az évszázadokon át élő hagyományt XII. Piusz pápa emelte dogmai rangra 1950-ben. A magyar nyelvben Nagyboldogasszonyként ismert ünnep a Máriagyűdi Kegyhely főbúcsúja. Augusztus 12-én vasárnap délelőtt 10 órakor a szabadtéri oltárnál mutatott be ünnepi szentmisét Udvardy György megyéspüspök, aki homíliája elején arra emlékeztette a híveket, hogy a búcsú nagy ajándéka, hogy megtisztulhatunk bűneinktől, új erőre kaphatunk.
A Pécsi Egyházmegye idei mottója a Zsidóknak írt levél egy mondata, amely így buzdít az állhatatosságra: „Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette.” A megyéspüspök gondolatmenetét egy kérdésfeltevéssel indította: Ki az, aki a Boldogságos Szűz Máriánál jobban átélte ennek a mondatnak a tartalmát? A mondat igazi tartalmára pedig három fogalom, a küzdelem, a remény és a hűség kiemelésével világított rá. A küzdelem kapcsán a főpásztor elmondta, ez a szentírási szakasz, és Máriának az élete egyértelműen tanúsítja azt, hogy a keresztény ember élete küzdelmes élet. Ha kényelemből el akarjuk kerülni a napi küzdelmeket, akkor közömbössé válunk, a közömbösség pedig nem a keresztény ember gondolkodásmódja. Az ünnep abban is segít minket, hogy megújítsuk reménységünket. Valljuk, hogy a Boldogságos Szűz Mária felvétetett a mennybe. Ez a meggyőződés pedig abban a reményben erősít meg minket, hogy van örök élet, van égi dicsőség, amelyet az Atya már most oda akar adni, mert a dicsőség ragyog akkor, amikor az igazság szerinti, jó döntést hozunk, amikor van bátorságunk bocsánatot kérni, testvéri feddéssel mást figyelmeztetni. Végül pedig arra emlékeztetett, hogy nem azért van bátorságunk reménykedni, mert erősek vagyunk. Nem azért, mert mindig jó döntéseket hozunk, vagy ne lennének hibáink, hanem azért mert hűséges az, aki az ígéretet tette. Nem rólunk van szó, hanem az Atyáról, aki nem vonja vissza hűségét.
„A mai ünnep abban is akar segíteni bennünket, hogy legyünk bátran a remény emberei. Ki más legyen a mai kultúrában, társadalomban a remény hordozója, ha nem az az ember, aki ismeri Krisztust, ismeri az ő halálát, feltámadását. Hisz benne, és hiszi, hogy vele együtt feltámadunk. Mi vagyunk a remény emberei, mert föltekintünk az égbe fölvett boldogságos Szűz Máriára, a mi dicsőségünkre. Ki legyen a remény embere, ha nem a Krisztust ismerő a házastársi hűségben, a gyermekvállalásban, a családi élet szentségében, a szegényekről való gondoskodásban, a társadalmi kérdésekkel való őszinte és igaz szembenézésben, a keresztény ember és a keresztény érték védelmében. Amikor védjük a férfi és a nő méltóságát, a család méltóságát, a megbocsátás ajándékát szemben a bosszúval.” – zárta gondolatait a főpásztor.
A püspöki szentmisét Máriagyűdön rózsafüzér körmenet követte a Fájdalmas Anyához, majd délután 14.00 órakor litániával búcsúztak a határon innen és túlról érkezett zarándokoktól.
