A Pécsi Egyházmegye pasztorális tervében kitűzött célok helyi szintű megvalósításába kezdtek Szekszárdon. Első alkalommal szeptember 29-én találkozott az a közel száz fő, aki vállalta, hogy elkötelezetten dolgozik a megújulásért az evangelizáció, a szeretetszolgálat, a közösség és a liturgia területén.
Négy olyan területet határoz meg a Pécsi Egyházmegye pasztorális terve, amelyen az egyházmegyében szolgálatot teljesítők megélhetik elköteleződésüket Isten országának építése mellett. Petkó Tamás szekszárdi plébános, felismerve a pasztorális terv ötletgazdagságát, a gyakorlati javaslatokban rejlő lehetőségeket, munkacsoportokat alakított, hogy helyi szinten is megújulhasson az evangelizáció és a szeretetszolgálat, épüljön a közösség, erősödjön a szolgálat a liturgia ünneplésében. A plébános elmondta, mind a négy területen egy-egy, 25-30 fős munkacsoport kezdte meg a munkát szeptember végén. A tagok havonta egy alkalommal találkoznak, hogy megfogalmazzák az előttük álló konkrét feladatokat.
A szeptember 29-i, első találkozón részt vett Udvardy György pécsi megyéspüspök is, aki a belvárosi templomban 17.00 órakor kezdődő szentmise homíliájában az elhangzott evangéliumi részlethez kapcsolódóan arra kereste a választ, hogy ki tartozik igazán Jézushoz, mit jelent igazán követni őt? A főpásztor arra emlékeztetett, hogy Krisztus-követésünk megkíván ugyan egy egyszeri döntést, de ezzel nem ér véget a folyamat, amely egy élő, eleven valóság. Ahogyan növekszünk korban, bölcsességben, úgy az istenismeretünk is folyamatosan megkívánja, hogy újból és újból jól, radikálisan, egyértelműen Jézus mellett döntsünk. Fontos az egyszeri döntés, a keresztségben való elköteleződés, hiszen ennek szentségi ereje van, de fontos, hogy hivatásunkban, mindennapi tevékenységükben is jól kövessük Krisztust.
Számunkra Krisztus tanítása az életet jelenti. A megtért ember az Istent nem a törvény urának, nem az erkölcs rendjének, hanem, Jézus Krisztuson keresztül Atyának ismeri. A megtért ember hisz az örök életben, ezért van bátorsága sokszor az emberi logika ellenére is jó döntést hozni: újra megbocsátani, újra bocsánatot kérni, még egyszer nagylelkűnek lenni, akkor is, ha tapasztalatai ezt nem indokolják. Ugyanakkor arra is rámutatott Udvardy György, hogy mindez közösségi döntéseinkre is érvényes. „Az Evangélium ezt úgy fejezi ki, hogy szabadulj meg mindentől, ami az Atyához vezető úton akadályt jelent. És ugyanígy mindent ki kell iktatni közösségeinkből, ami már nem éltet, nem jó. Szükséges kiiktatni azokat a mondatokat, amelyek sokszor a jövőt fojtják meg: »Mi ezt így szoktuk.« Isten az ő Szent Lelke által mindig új, mindig fiatal, minden nap újjá teremti szabadságunkat, új távlatokat, lehetőségeket tár fel előttünk, és ösztönöz arra, hogy mindazokat az eszközöket, amelyek közösségi szinten meghatározzák mindennapjainkat, de már nem szolgálják az életet, legyen bátorságunk elengedni.”
Prédikációja végén pedig arra hívta fel a figyelmet a megyéspüspök, hogy a megújulásban mindig a Szentléleké, és nem a mi elgondolásainké a főszerep. „Kívánom mindazoknak, akik aktívan részt vesznek ebben a megújulási folyamatban, hogy legyenek bátrak, legyenek szabadok, engedjék, hogy a Szentléleknek legyen ötlete a mai ember számára. Akik ebben aktívan nem tudnak részt venni, imádságaikkal kísérjék ezt a munkát, hogy a Lélek erejében sok ember tudjon itt megtérni, életet nyerni, reménységében megerősödni. Az egyházmegye főpásztoraként magam is ezért imádkozom, és nagy reménykedéssel várom, hogy az Úristen milyen ajándékokat kíván adni ennek a közösségnek, és rajta keresztül az egyházmegye más közösségeinek.”
Fotó: Loósz Róbert
További képek az eseményről itt.
