A tolnai római katolikus plébánia Karitász-csoportjának legaktívabb, alapító, vezető tagja Vidáné Tanos Katalin, a Pécsi Egyházmegye egyik Karitász Hungarica díjas önkéntese.
Kati néni, ahogy a helyiek szólítják ötleteivel, a szegények iránti töretlen elkötelezettségével, példamutató, tiszteletet kiváltó, meghatározó egyénisége a közösségnek. A díjazottal Harasztovics Arnold beszélgetett.
Hogy lett Kati néni a helyi Karitász csoport alapító tagja?
Templomba járó ember voltam és meghallottam a plébános atya hirdetését, miszerint Karitász-csoportot szeretnének alapítani. Én 1990-ben mentem nyugdíjba és utána azonnal elkezdtem társadalmi munkában tevékenykedni a Nyugdíjas Érdekszövetség Szociális Bizottságában. Itt rálátásom lett arra, hogy milyen sokan élnek szegény és szociálisan nehéz körülmények között. Mivel tapasztalatom volt a társadalom ezen területén, nem gondolkodtam semmit és azonnal jelentkeztem.
Mi vezette Önt lelkileg arra, hogy kezdeményezője, támogatója legyen ennyi éve a Karitásznak?
Nagycsaládba születtem. Mi kilencen voltunk testvérek, nekünk nagyon-nagyon jó szüleink voltak. Már itthonról vittem azt, hogy mindig segíteni kell másokat. Nálunk a család is nagyon összetartó, mert ha beteg lesz valaki közülünk, akkor mindenki ott van körülötte és segít, amiben tud.
Milyen volt a családban megélni a segítő szándékot, lelkületet?
Az édesapám egy kovácsműhelyből eltartotta a kilenc gyerekes családot. Az édesanyám egy rendkívüli asszony volt, aki mindig elégedett volt, minden pénztelen vagy kispénzű helyzetben. Mindig azt mondta, hogy a Jóisten neki megadta, hogy egy gyerekét se temethesse el, mert abban az időben nagy volt a gyerekhalandóság. Persze a társadalom átalakult, most már nem így működik – de nekem ez és az emberekkel való foglalkozás erőt ad.
Akik ide bejárnak nagyon igénylik a jó szót, a segítséget. Szegények, pénztelen emberek ezért nagyon finoman kell velük beszélni, mert tetejében érzékenyek is.
Melyik az a feladat, amit szívesen végez a Karitásznál?
Én kezelem a spájzot, én vásárolok. Kapunk az önkormányzattól minden évben egy összeget, amit élelmiszerre költhetünk el. Figyeljük az akciókat és akkor megyünk vásárolni. Ezen kívül az élelmiszercsomagokat én állítom össze.
Több csoport van. Igazából segítek a kollégáknak is. Ez csapatmunka. Én hiába lennék akármilyen tevékeny, mert az nem érne semmit a többiek nélkül.
Miből nyeri erejét az önkénteskedéshez?
Nagyon szeretem a becsületesen elvégzett munkát, feladatot. Mi minden alkalommal imádsággal kezdjük közös munkánkat. Szent Erzsébet a védőszentünk. Őt kérjük azért, hogy tényleg Krisztus szemével lássunk, és az Ő szeretetével adjunk és foglalkozzunk az emberekkel.
Nagyon jó érzés, amikor a rászoruló hozzájut olyan dolgokhoz, amit a boltban nem tudna megvenni. Nagyon sokféle és soktípusú emberrel találkozom, mindenkit meg kell hallgatnom.
Az atyánk minden hónapban tart nekünk egy misét, ami nagyon jó, mert megerősít bennünket ebben a szolgálatban. A szentségimádásokon általában Ferenc pápa írásaiból idéz és a Szentatya is nem egy alkalommal szólít bennünket a felebarátunk megsegítésére.
Hogy fogadta a Caritas Hungarica díjat? Milyen érzés kitüntetett önkéntesnek lenni?
Elárulom, hogy nagyon megijedtem. Ez az ijedtség onnan származik, hogy ezt a csapat érdemelné, nem én. Engem ma is igen nagyon zavar az, hogy én ezt kaptam, amikor ott mindenki fizikailag nagyon sokat dolgozik. Nem szeretem, ha engem ünnepelnek. Nagyon jó vezetőnk és főnökünk van, ő nagyon sokat dolgozik, és jól szervezi a csapatot. A csapat is nagyon ügyes.
