Az előbbiekben láthattuk a bölcsek látogatását a kis Jézusnál – e kép mellett ismét egy időrendben korábbi jelenetet örökítettek meg, melynek ábrázolása jóval ritkább, mint a bölcsek/királyok hódolata. A három férfi Heródes előtt áll, aki magához hívatta őket, hogy tájékozódjon Jézus születéséről. Ismét felmerülhet a kérdés, mi lehet a jelenetek felcserélésének oka?
Több szerző többféle megoldási javaslattal állt elő, azonban kiemelendő Marosi Ernő szimbolikus értelmezése: az altemplomi bejárat fölötti kiemelt helyen lévő két jelenet a jó és a rossz uralom ellentétpárjaként jelenik meg. Az istenkirályságot jeleníti meg a trónoló Madonna ölén helyet foglaló Jézus és az előtte térdet hajtó bölcsek – e jelenet áll a bal, vagyis a heraldikus értelemben vett jobb oldalon. Ezzel szemben a heraldikai bal oldalon a rossz, kicsinyes földi uralom megtestesítője, Heródes trónol, aki gőgös hatalomféltésből bármire hajlandó. Sokatmondóak a kéztartások is: míg a kis Jézus áldást oszt, addig Heródes kinyújtott mutatóujját fenyegetően a bölcsekre szegezve utasít. Ők pedig egyenesen, egyforma magasságban, meghajlás nélkül, kezeiket maguk köré zárva, a csillagra mutatva állnak a júdeai uralkodó előtt. A királynak járó térdhajtással (proszkünészisz) majd csak az Istengyermeknek hódolnak. Heródes is országalmát szorít magához hatalmi jelképként, azonban ez nem az isteni uralmat jelző keresztes gömb, mint a Jézusnál látható. Valószínűleg e szembeállítás és a heraldikai oldalak jelentése, valamint az ebből fakadó kompozíciós törekvés adhat magyarázatot arra is, hogy a bölcsek hódolatának jelenetekor Jézus, szokásostól eltérő módon miért balját emeli áldásra. Említésre méltó továbbá az az ellentét is, hogy Jézus mögött Szűz Mária ül, lágyan átkarolva gyermekét, Heródes mögött viszont katonái, kezükben karddal, arcukon kétkedő értetlenséggel. Petrovich azt a kiváló megfigyelést is hozzáteszi, az, hogy a bölcsek lába nem érinti teljes talppal a talajt, úti köpenyüket sem vették le, kifejezi magatartásukat: „átmenetileg vannak csak Heródesnél, útjuk végcélja a Gyermek”. Megjegyzi, Heródes arca itt ravaszságot tükröz; a későbbi jelenetnél, amikor a csecsemőket gyilkoltatja, megriad ennek borzalmától, ám a hatalmát jelképező országalmát mindkét képen markában szorongatja.
Heródes magához hívatja a bölcseket (Mt 2,7-8)
„Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: »Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.«”
Felhasznált irodalom:
MAROSI Ernő: A pécsi román kori székesegyház narratív reliefjeiről. In: „Ez a világ, mint egy kert…”. Szerk.: Bubyrák Orsolya. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet – Gondolat, 2010, 549-562, idézi SZAKÁCS Béla Zsolt: A pécsi altemplomi lejáratok domorművei. Művészettörténeti probléma és muzeológiai feladat. In: Heidl György – Raffay Endre – Tüskés Anna (szerk.): Echo simul una et quina. Tanulmányok a pécsi székesegyházról. Kronosz, Pécs, 2017
PETROVICH Ede: Pécsi székesegyház. Pécs, 1956
