Január első fele, vízkereszt ünnepéhez kapcsolódóan, a házszentelések időszaka. Régi hagyomány, hogy a hívő családok ilyenkor vendégül látják a közösség plébánosát, aki megáldja a mindennapi életteret. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez az az alkalom, amikor nem a hívő megy a paphoz, hanem a pap a hívőhöz.
Vannak, akikhez azonban nincs hova menni, nincs állandó hajlékuk, amelyre áldást kérhetnének vízkeresztkor. Éppen ezért tartják fontosnak a kertvárosi Remény Háza munkatársai, hogy a szegényeken és hajléktalanokon segítő nappali melegedőre is Isten áldását kérjék az új év elején. Ennek kapcsán kérdeztük Sas Norbert kertvárosi káplánt, aki idén a Remény Házát is megáldotta.
Hagyományosan vízkereszt napján, vagy az ünnep hetében szokás házat szenteltetni. Miért fontos ez?
Jézus Krisztus megtestesülésével belépett a világba, és ezzel megszentelte a világot. Különösen pedig a betlehemi barlangot, mely a keresztények számára különösen is szent hely. Jézus be akart lépni az ember közegébe, be akart lépni oda, ahol az ember él, tevékenykedik. Éppen ezért a karácsonyi időszakhoz kötődően, pontosabban vízkereszt ünnepéhez, amikor is a napkeleti bölcsek látogatását ünnepeljük, szokás a házak megáldása. Nem más történik ilyenkor, mint elvisszük Jézust, Jézus jelenlétét az emberek otthonába, a családokhoz. Szinte minden embernek vannak küzdelmei a hétköznapokban, a családban, és szükségük van a megerősítésre, szükségük van Jézus áldására, szükségük van arra, hogy Isten szolidaritást vállalva velük legyen. Emellett tudjuk azt, hogy sok gond, nehézség az életünkben rajtunk kívül álló okok miatt történik. A ház megáldása során imádkozunk, hogy a rossz, a gonosz maradjon távol a háztól, a ház lakóitól.
A házszentelés időszakában ministránsaival együtt rengeteg családot meglátogat. Milyen érzés Önnek egy nap alatt több 10 házban járni, egy kis időre betekintést nyerni az otthonokba?
A ház megáldása mindig egy csodálatos pillanat. Ilyenkor azt élem meg, hogy az emberek megállnak erre a rövid időre, kiszakadnak a mindennapok rohanásaiból, amelyet sokszor csak a templomban tudnak megtenni. Megállnak és Jézusra figyelnek, arra, aki találkozni akar velük a hétköznapokban is, nem csak vasárnap. Szükségünk van arra, hogy érezzük, az Isten mellettünk áll, és nincs távol tőlünk a legemberibb közegben, állapotunkban sem, hanem mindig, akár alszunk, akár tevékenykedünk, mindig velünk akar lenni.
Nagy esemény a házszentelés az emberek, a családok életében, de nagy esemény a pap számára is. Sok emberrel találkozunk a napjaink során, sok embert látunk a szentmiséken, de sokszor távol maradunk tőlük, messziről ismerjük csak őket. Ez egy különleges lehetőség a találkozásra, különleges lehetőség arra, hogy megismerjük egymást. Ilyenkor a család beenged a legszemélyesebb zónájába, az otthonába, ami bizalmat jelent, és egy mély megmutatkozást, olyan találkozást, amit a plébániai vagy templomi közegben nem lehet igazán megélni így. Sokszor nagyon jó beszélgetések kerekednek egy-egy házszentelés alkalmával, amik a megismerés mellett jó emberi kapcsolatokat is alakítanak ki. Jézus oda megy az emberek közé, amikor megkeresztelkedik a Jordánban, és valahol a papnak is ez a feladata: oda menjen, ahol az emberek vannak.
A hajléktalanoknak nincs háza, amelyet meg lehetne szentelni. Viszont Pécsen van számukra egy nappali ellátó intézmény, a Remény Háza, amely őket szolgálja. Szükség esetén talán otthont is nyújt. Mit kell tudni erről házról?
A Remény Háza olyan hely, ahol igazán érezzük azt a küldetést, amit Jézus maga végzett: azokhoz fordul az Egyház, akikhez Jézus is, a szegényekhez. 2011 óta működik Pécs városában ez az intézmény, amely naponta közel 80 hajléktalant lát el. Megkapják az alapvető szükségleteiknek megfelelő ellátást, de nem csak erről van szó. Itt támogatást találnak, itt foglalkoznak velük, itt fontossá válnak az Egyház számára. Sokaknak éppen ezért válik otthonukká ez a hely. Azt érzik, hogy itt szívesen fogadják őket, és figyelnek rájuk. Az ide betérők, mondhatjuk, hogy igazán ismerik már egymást, és mint egy család úgy működik a közösség.
Ön áldotta meg a Remény Házát, a szertartáson a hajléktalanok is jelen voltak. Miben különbözött ez a házszentelés a többitől?
Minden évben elvégezzük itt is a házszentelést. Sokan az utcán élnek az emberek közül, akik ide betérnek melegedni, vagy igénybe venni az ellátásokat, de sokak számára éppen ezért ez lesz az egyetlen „otthon”, ahol szívesen fogadják őket. Jézus azok közé lépett be, akik a periférián éltek, akiket kitaszítottak, és éppen ezért kell Őt elvinni a házszentelésben is a hajléktalan emberek közé, a Remény Házába. Sokan tekintik otthonuknak ezt a házat, így a ház megáldása számukra nem jelent problémát, sőt örömmel fogadják. Talán nekik nagyobb szükségük van Jézus jelenlétére és együttérzésére, együtt szenvedésére, mint sokaknak. A sok szenvedés és a kitaszítottság érzése mellett szükségük van a támogató, velük levő Jézus képére, amelyet minden ott végzett szentmisében, de a házszentelésben is hangsúlyozunk. Ilyenkor az egész intézményt megáldjuk, mindent, amit mind a dolgozók, mind a hajléktalan testvéreink használnak. Végig megyünk az épületen és együtt éneklünk, miközben a házat a tömjén illata elárasztja. Különös és szép élmény. Különös és szép találkozás ez Jézussal. Mondhatjuk, hogy kicsit bibliai találkozás: Jézus belép a szegények közé.
