A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola nyílt napot tart február 6-án. Ehhez az alkalomhoz közeledve készített portréinterjút Harasztovics Arnold az intézmény három tanárával.
A nyílt nap előtti hetekben sorra közöljük a beszélgetéseket, elsőként Kovács Gusztáv rektort ismerhetik meg az olvasók.
37 évesen rektor, ezzel a Magyar Rektori Konferencia legfiatalabb tagja. Egy határ menti kisvárosból származik. Tanulmányait Pécsett, Ausztráliában és Ausztriában végezte. 2008-ban a bécsi egyetemen teológiából doktori címet szerzett. Ma Magyarország kulturálisan egyik legkiemelkedőbb városában él és munkálkodik.
Rektor úr, hogyan került kapcsolatba a teológiával?
Pontosan meg tudom mondani, hogy mikor találkoztam először a tudományos igényű teológiával. Gimnazistaként egy évet Ausztráliában töltöttem és az egyetlen könyv, amit magammal vihettem, egy Újszövetség volt. Szinte mindennap olvastam és rádöbbentem, hogy nincs tökéletes összhang a négy evangélium között. Például a csodálatos kenyérszaporítás leírásánál hol 5, hol pedig 7 kenyérről írnak az evangélisták, de vannak még ennél nagyobb eltérések is. Ez rendkívül bosszantott és egyben kíváncsivá is tett. Egyszer aztán véletlenül a bevezetőnél nyitottam ki a Szentírást, ahol a Gál Ferenc, a XX. század egyik legkiválóbb magyar teológusa magyarázza el az evangéliumok keletkezését. Azt hiszem, hogy ez volt az első komoly teológiai szöveg, amellyel találkoztam.
Mit adott önnek a teológia?
Az egyik legnagyszerűbb dolog a világon, ha egy kérdés igazán magával ragadja az embert. Ilyen érzés tölt el egy régészt, amikor még csak sejti, hogy mit is rejt a föld mélye, egy nyomozót, amikor próbálja kideríteni a tettes kilétét, de egy szerelmes fiatalt is, aki szíve választottját akarja megismerni. A teológust az élet legnagyobb rejtélyei ragadják magával, mint Isten létezése, a világ célja, vagy az emberi lét értelme. Előbb vagy utóbb mindenki szembetalálja magát ezekkel a kérdésekkel, a teológus azonban nem várja meg, hanem keresi a velük való találkozást. A legnagyobb dolog, amit a teológiától kaptam, hogy másokkal együtt kutathatok a válaszok után – legyen az a IV-V. évszázadban élt Szent Ágoston, vagy bármely 21. századi főiskolás hallgató.
A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola élén tizenhat éven át paptanár állt. Ön az első laikus rektor. Hogyan viszonyul ehhez és mit jelent ez önmagában?
Óriási nemzetközi hír volt, amikor Ferenc pápa 2018. júniusában Vincenzo Buonomo professzort nevezte ki a Lateráni Pápai Egyetem rektorává. Ő szintén laikus, nős és édesapa. A Szentatya lépése is jelzi, hogy egyre nagyobb szerepet kapnak a laikusok az egyház életében. Ez talán egyike az idők jeleinek. Természetesen meglepődtem, amikor Udvardy György püspök atya felkért a feladatra. Azonban a mi főiskolánk sajátossága, hogy hallgatóink világiak. Én magam is laikusként végeztem a főiskolán és tudom, hogy milyen sok örömet rejt világi munkatársként feladatot vállalni az egyházban.
Pécsett, Ausztráliában és Ausztriában neves egyetemeken, kiváló szaktekintélyek mellett tanult. Milyen tapasztalattal és célokkal tért haza?
Bár sokat jártam külföldön, az alapokat mégis itthon kaptam. Kőszegi vagyok, ahol a 80-90-es években megtapasztalhattam, hogy milyen az élő egyház. Az életünk természetes része volt, hogy ministrálni járunk, nyarainkat hittan- és cserkésztáborokban töltjük, vagy éppen valamelyik missziósatyától tanulunk angolul. Ezek a tapasztalatok meghatározzák a főiskolával kapcsolatos elképzeléseimet is. Úgy gondolom, hogy a hit és a vallás nem valami ráadás, hanem az élet természetes része. Ezt erősítették meg bennem a Bécsi Egyetemen végzett tanulmányaim is. Azt kell keresni, hogy Isten miképpen cselekszik ma a világban és oda kell figyelni a minket körülvevő emberek örömére és aggódására. Ezt a szemléletet szeretném átadni főiskolánk hallgatóinak is.
Ha valaki megnézi a PPHF weboldalát vagy ellátogat az intézménybe - ami nagyon modern és felszerelt-, akkor rájön, hogy fiatalos, de ugyanakkor szakmailag elismert tanári kar várja a hallgatókat. Mivel nyújt többet az intézmény a többitől?
Egyik diákunk mesélte, hogy teljesen meglepődött, amikor az első előadási napon a tanár néven szólította. Ez nálunk teljesen megszokott dolog, hiszen rendkívül családias intézmény vagyunk. Szorosan együttműködünk a Pécsi Egyházmegye más intézményeivel és tudjuk, hogy a főiskoláról kikerülő hallgatók egyszer majd a mi munkatársaink lesznek. Közös érdek tehát, hogy kezeink alól szakmailag jól felkészült, az egyházban felelősséget vállalni tudó, kreatív munkatársak kerüljenek ki. Ezért ösztönözzük őket arra, hogy a teológiai oktatás keretein túl is képezzék magukat. Idén például startup programot hirdettünk, hogy a hallgatók beindíthassák „teológiai vállalkozásukat”. Szeretnénk továbbá példát mutatni számukra, hogy miképpen szólíthatják meg a ma emberét. A főiskola alagsorában ezért rendeztünk be egy szabadulószobát, ahol játékos formában ismerkedhetnek meg a hozzánk látogató hittanosok a kivonulás könyvével. Minden ötlet és kezdeményezés mögött az a szándék áll, hogy a nálunk tanuló hallgatók minél jobban ki tudják bontakoztatni tehetségüket.
A páciens neve: Doktor House címmel jelent meg könyve 2010-ben. Teológusként vizsgálta a népszerű televíziós sorozatot. Mi ihlette erre, illetve mit fedezett fel?
Az ötlet szintén egy hallgatótól származott, aki nagyon szerette a sorozatot. Először tartottunk egy szemináriumsorozatot, majd megszületett a könyv is. A kalandnak két nagy tanulsága volt. Egyrészt a hallgatókkal sokkal könnyebb akár elvontabb tartalmakról is beszélgetni, ha egy konkrét, közösen átélt tapasztalatból indulunk ki. A közös filmnézés nagyszerű kiindulópontja volt a közös gondolkodásnak. A másik, ami teológusként számomra rendkívül üdítő felfedezés volt, hogy a vallási érdeklődés olyan helyen is jelen van – akár egy népszerű sorozatban is –, ahol esetleg egyáltalán nem várnánk.
Azt látjuk, hogy a keresztény Európa egyre inkább elfordul gyökereitől, fogalmazhatunk úgy is, hogy beérni látszik a szekularizáció. Hol a helye ilyen körülmények között a teológiának a többi tudományokkal egyetemben?
Sokan meglepődnek, amikor az első főiskolai órán szembesítem őket azzal, hogy miért van helye a teológiának a felsőoktatásban. Pedig a válasz egyszerű: azért mert a teológia által felvetett kérdések folyamatosan válaszokat keresünk. Ez pedig igaz a többi tudományra is: azért kutatjuk az anyagvilágot, az élővilágot, vagy a társadalmat, mert kérdéseink vannak, és a megértésre törekszünk. A legbonyolultabb tudományos elmélet mögött is az ember őszinte érdeklődése áll. Amíg az ember képes kíváncsian tekinteni saját életére, annak értelmére, vagy feltenni a kérdést, hogy van-e szeretet, amely hordozza őt élete során és átöleli halála után, addig a teológiának is helye van az akadémiai gondolkodásban.
Milyennek látja a főiskola jövőjét? Mire számíthatnak a PPHF leendő hallgatói?
A felsőoktatás átalakulóban van. A képzés és a kutatás egyaránt globalizálódik. Ebben a helyzetben kell megtalálni minden intézménynek a helyét. Úgy látom, hogy a jövőben az olyan kis és családias intézmények szerepe, mint a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola, fel fog értékelődi. Hiszen a felsőoktatás nemcsak tartalmi képzésről, hanem a személyes fejlődésről is szól. Oktatóink több mint 60 százaléka rangos külföldi egyetemen szerzett diplomát, úgyhogy jól ismerjük, mi történik a teológiai képzés élvonalában. De tudjuk azt is, hogy az az odafigyelés és személyes támogatás, amellyel nálunk a hallgatók találkoznak, tesz minket különlegessé. Ezáltal tudjuk a lehető legtöbbet kihozni hallgatóinkból és a magas szintű tudás megszerzésén túl személyes fejlődésüket is így tudjuk biztosítani. Bízom benne, hogy a jövőben is nagyon sok fiatal és akár idősebb ember fogja intézményünket választani, hogy velük közösen tehessük még élőbbé egyházunkat.
