Ötven évvel ezelőtt, 1969 januárjában lett a Pécsi Egyházmegye püspöke Cserháti József. Jelentős teológiai-irodalmi hagyatékának részét képezi Mindennap együtt az Úrral című háromkötetes műve, amelynek célja a liturgikus év felépítése és tartalma alapján átláthatóvá tenni az evangélium üzenetét úgy, hogy a benne rejlő üdvösségtörténeti közlések értelmét több oldalról megvilágítja.
Az idei nagyböjtben vasárnaponként az egykori pécsi püspök által javasolt teológiai gondolkodók elmélkedéseit tesszük közzé.
Jézus megkísértése. XII-XII. századi mozaikrészlet, monreali dóm, Monreale, Szicília, Olaszország
Ha Isten Fia vagy, mondd…Ha Isten Fia vagy, ugorj…Mikor ezek a kísértések végetértek, egy időre elhagyta őt a sátán. (vö. Lk 4,3-13)
Embervoltunk adottságai miatt lehetetlen Istent megtalálnunk anélkül, hogy kísértés ne érjen. De vajon a kísértés nem veszedelmes-e? Nem volna-e sokkal inkább kívánatos, hogy sohase érjen minket kísértés? Hajlunk arra, hogy így vélekedjünk.
De Isten – a tévedhetetlen Igazság – ellenkező véleményen van: „Boldog az ember aki kiállja a kísértést.” „Mert kedves voltál az Istennek, kellett, hogy kísértéseknek legyél kitéve” Miért magasztalja a Szentlélek az így megkísértettet, mikor mi hajlunk egészen másként megítélni a dolgot? Vajon ez magáért a kísértésért van? Egészen világos, hogy nem. Hanem hogy hűségünk bizonyságát adhassuk. Egyúttal a kegyelem erejének is élő bizonysága: „Elég neked az én kegyelmem. Mert a gyöngeségben mutatkozik meg egészen az én hatalmam.” Különben a kísértés nem egy embernél olyan munkát végez, amit semmi más nem helyettesít. Hányan vannak, akik csak akkor eszmélnek magukra, ha a kísértés megrázza őket, ha a szakadék szélén érzik magukat. Hatalmas kiáltás tör ki belőlük Isten felé. Ez számukra a kegyelem órája. Másokat viszont a lanyhaságtól őrzi meg. Sokaknak a tapasztalás révén kiképzést nyújt. Ne ijedjünk meg hát a kísértés tényétől, sem annak gyakoriságától, sem annak hevességétől.
Az elmélkedés szerzője Boldog Columba Marion, ír-francia származású teológus, a belgiumi Maredsous bencés apátságának elöljárója 1909 és 1923 között.
