Ötven évvel ezelőtt, 1969 januárjában lett a Pécsi Egyházmegye püspöke Cserháti József. Jelentős teológiai-irodalmi hagyatékának részét képezi Mindennap együtt az Úrral című háromkötetes műve, amelynek célja a liturgikus év felépítése és tartalma alapján átláthatóvá tenni az evangélium üzenetét úgy, hogy a benne rejlő üdvösségtörténeti közlések értelmét több oldalról megvilágítja. Az idei nagyböjtben vasárnaponként az egykori pécsi püspök által javasolt teológiai gondolkodók elmélkedéseit tesszük közzé.
Miután Jézus szenvedését megjövendölte, maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost és fölment velük a hegyre imádkozni. Imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig hófehéren tündökölt. (vö. Lk 9,28-29)
Uram, ha igazán imádkozni tudnánk, életünk többé nem lenne kínokkal teli, és kétségbeesésünk nem lenne kilátástalan. Ha imádkozni tudnánk, megtanulnánk a világot a te szemeddel nézni, környezetünket és önmagukat a te mértékeddel mérni.
Ha imádkozni tudnánk, oldódna bennünk a bénult aggódás, mely ránk-ránk telepszik valahányszor a világ jövőjének ködös homályába tekintünk.
Uram! Ha imádkozni tudnánk, akkor kihallanánk hangodat a véleménykülönbségek káoszából.
Uram, taníts meg bennünket imádkozni, hogy mint gyermekeid tudjunk benned bízni.
A sorok szerzője Cserháti József, a pécsi egyházmegye főpásztora 1969. és 1989. között.
Kép: Beato Angelico, Trasfigurazione, 1438-1440, Museo nazionale di San Marco, Firenze
