Ünnepi szertartás keretében kapta meg a pécsi székesegyházi plébánia második neokatekumen közössége az apostoli hitvallást, a Hiszekegyet. Az előírásnak megfelelően Udvardy György megyéspüspök ajánlotta a neokatekumeneknek a Credot, amit ők el is fogadtak.
Ez a szertartás a közösség lelki fejlődésének egyik mérföldkövét jelzi, mintegy közelebb kerülve az apostoli szolgálat megbízásához. A közösség tagjai ettől kezdve az evangélium üzenetének hirdetésével segítik az Egyház misszióját. Házról-házra járva – ahogy Jézus is küldte az apostolokat – hirdetik Isten szeretetét.
A neokatekumenális úton a Krisztussal találkozó személy fokozatosan ismerkedik és kap bebocsájtást az Egyház kincseibe, a szentségekbe. Ez az út az őskeresztény gyülekezetek tapasztalatára épül.
Udvardy György megyéspüspök az út kapcsán elmondta, hogy „azt az ősi tapasztalatot teszi jelenvalóvá, ahogyan egy Krisztust nem ismerő ember eljut Krisztus ismeretére, Krisztus mellett dönt, megváltoztatja az életét, meghozza az életvitelt, gondolkodásmódot érintő döntéseit, megvívja küzdelmeit a gonosz lélekkel szemben, és bízik abban, hogy Krisztus erejében győz. Ezt az utat járják a neokatekumenális közösség tagjai, és mindezt missziós jelleggel teszik. Tevékenységük, az imádság, a katekézis tehát nem csak befelé, a közösség tagjaira irányul, hanem missziós céllal a közösségen kívülre is.”
Bánkuti Gábor tanár 25 éve tagja a Neokatekumenális Út pécsi közösségének. Elmondása szerint vallásos neveltetésében hiányzott a Jézus Krisztussal való személyes találkozás, a közösségben pedig éppen ezt a lehetőséget találta meg. „Erre vezet a neokatekumenális út. Az életünk történetén keresztül fedezhetjük fel a találkozást, amely az Istennel való párbeszédben zajlik. Ennek a párbeszédnek az alapja az Isten feltétlen és ingyenes szeretete.” – fogalmazott.
Lévainé Hajdics Katalin közgazdász a negyedik gyermekét várva volt jelen az ünnepi szertartáson. „Ez az esemény megerősítés számomra. Valóban úgy látom, hogy az Isten dolgozik az életemben. Én úgy kerültem ebbe a közösségbe, hogy meghalt a testvérem. Egy ateista családból jövök, nem is voltam megkeresztelve, teljesen pogány nevelést kaptam. Amikor az öcsém meghalt, akkor összeomlott gyakorlatilag az az elv, amiben én nevelődtem. Választ kerestem, és így találtam erre a közösségre, ahol válaszra leltem.”
„Ez a mai liturgia, ez a szertartás számomra egy komoly megerősítés volt, hiszen majdnem 30 éve járok ezen az úton és most ebben a szakaszban én is részesültem. Egy bizonyság számomra, hogy az Egyház él és ma is adja ezt a lehetőséget. Egy plusz dolog számomra, hogy a lányom is részesült ebben.” – mondta el Szalainé Fábián Zsuzsanna pedagógus.
A neokatekumenális útról
A Neokatekumenális út 1964-ben, Madridban Palomeras Altas barakkjainak lakói között vette kezdetét Francisco (Kiko) Argüello és Carmen Hernandez által, akik a velük élő szegények kérésére Jézus Krisztus evangéliumát kezdték nekik hirdetni. Az idő múlásával ez a kerügma (a Jó Hír hirdetése, az üdvösség misztériuma, ami megvalósult Jézus Krisztus halálában és feltámadásában, és megvalósul abban, aki ezt befogadja) az „Istenszava – Liturgia – Közösség” által formált három lábon nyugvó kateketikai szintézisben öltött testet azzal a céllal, hogy az embereket a testvéri közösségre és érett hitre vezesse.
Ma már 5 kontinens 110 országában elterjedt pasztorációs formáról beszélhetünk. Az elmúlt esztendőkig 16 700 közösség működött az egész világon – 5000 plébánián, 880 egyházmegyében. Magyarországon a Neokatekumenális Út 1983 óta van jelen, a – II. János Pál pápa által meghirdetett – Szűz Mária-évben érkezett. Azóta 8 egyházmegyében 16 plébánián 34 közösség él.
Az Út a helyi püspök engedélyével, felnőtteknek szóló katekézissel indul, és csak ott, ahol a helyi egyház plébánosa kéri. A heti kétszeri találkozások alkalmával a keresztség magját 3 pillérre támaszkodva – az Istenszava, Liturgia és Közösség – segítik kicsírázni, így az emberek lépésről lépésre újra felfedezik a keresztség gazdagságát.Részlet az Országos Lelkipásztori Intézet tájékoztatójából.
Fotó: Harasztovics Arnold
