Máger Róbert püspöki irodaigazgató-helyettes gondolatai az imádságról.
Udvardy György pécsi megyéspüspök főpásztori felelősségétől indíttatva 2017. Húsvétvasárnapjával megalakította a Boldogasszony Imaszövetséget, melynek elsődleges célja a Pécsi Egyházmegye evangéliumi küldetésének támogatása, hogy a Gyűdi Boldogságos Szűz Mária közbenjárásával megerősítve egyre többen hordozzák közös ügyeinket imádságaikban.
A főpásztor minden hónap első szombatján szentmisét mutat be az Imaszövetség tagjaiért. Az imaszövetség tagja lehet bármely krisztushívő, aki egyéves időtartamra (húsvéttól húsvétig) vállalja a következőket: naponta imádkozik az egyházmegyéért és a főpásztor, valamint a tagok szándékára; hetente legalább negyedórányi szentségimádást vagy szentírásolvasást végez; havonta legalább egy alkalommal önkéntes lemondást vagy böjtöt vállal; lehetősége szerint részt vesz az egyházmegye egyik gyalogos zarándoklatán (Máriagyűd, Báta), vagy az ekkor bemutatott ünnepi szentmisén; keresi a rendszeres szolgálat lehetőségét saját plébániáján.
Az imaszövetség általános, ifjúsági, és papi tagozattal rendelkezik. Jelentkezni online felületen, illetve a plébániákra eljuttatott jelentkezési lap postán történő beküldésével lehetséges.
Az imádságról
Amikor az Isten Fia a megtestesüléssel belépett a világba, kinyilvánította a mennyei Atyához fűződő bensőséges kapcsolatát. Az imádkozó Jézus, mint az „új és örök szövetség főpapja”, ebben az isteni életben akar részesíteni mindnyájunkat. Jézus mindennapi tevékenysége szorosan kapcsolódott az Atyához intézett imádsághoz. Az evangélisták többször elénk állítják az imádkozó Urat. Mielőtt kiválasztja az apostolokat (Lk 6,12), mielőtt megszaporítja a kenyeret (Mt 14,19; 15,36; Mk 6,41; 8,7; Lk 9,16; Jn 6,11), amikor színében elváltozik a Tábor-hegyen (Lk 9,28-29), amikor a süketnémát meggyógyítja (Mk 7,34), mielőtt Lázárt feltámasztja (Jn 11,41), amikor a kisgyermekeket megáldja (Mt 19,13), és még sorolhatnánk a szentírási részeket, Jézus mindig imádkozik. Gyakran a pusztába, vagy a hegyre is elvonul imádkozni (Mk 1,35; 6,46; Lk 5,16; Mt 14,23). Feltételezhető az is, hogy Jézus az egyéni imádság mellett a választott nép közösségi imádságába is előszeretettel bekapcsolódott, hiszen „szokása szerint” (Lk 4,16) tér be a zsinagógába imádkozni szombaton. Egész életét végigkíséri az imádság, ugyanis szenvedése közeledtével (Jn 12,27), az utolsó vacsorán (Jn 17, 1-26), halálküzdelmében (Mt 26, 36-44), és a kereszten is (Lk 23,34. 46; Mt 27,46; Mk 15,34) imádságra nyitotta ajkát.
Jézus apostolait is megtanította imádkozni, sőt rájuk bízta az imádság szent kötelességét. Méltán állíthatjuk tehát, hogy az Egyház imádsága nem más, mint Krisztus imádságának folytatása. Az Egyház az istendicséretnek ezt a rábízott feladatát leginkább a szent zsolozsma végzésével teljesíti, amivel a különböző időpontokban végzett imaórák révén az egész napot Istennek szenteli. Nagyon dicséretes, ha a keresztény hívek lehetőségeikhez mérten bekapcsolódnak az Egyház hivatalos, közösségi imádságába. Jézus pedig megígérte: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18, 20). Jézus tanítása nyomán (Mt 6,6) hasonlóképpen buzdít Egyházunk a magányban, zárt ajtók mögött mondott imára is, ugyanis a liturgikus imádságba való egyre mélyebb bekapcsolódáshoz szükséges az egyéni ima, a személyes lelki élet táplálása, sőt az állandó imádság, ahogy arra Szent Pál apostol buzdít (1Tessz 5,17).
A keresztény ember imádságát mindig Krisztus által a Szentlélekben végzi, hiszen végső soron valamennyi imádságunkban hálatelt szívvel azt kell kérnünk a mennyei Atyától, hogy minket magunkat tegyen Krisztushoz hasonlóan neki szentelt, örök áldozattá (vö. III. eucharisztikus ima). Ahogy az Apostol is tanít bennünket: „Mert minden értetek történik, hogy minél bővebben áradjon a kegyelem, s így hálát is mind többen adjanak az Isten dicsőségére” (2Kor 4,15). Legyünk hálásak Istennek minden ajándékáért, s így legyünk állandóan az imádság emberei, imádságból élő személyek, akik az Isten jelenlétében akarnak élni, s az Ő szeretete legyen számunkra mindig a legfontosabb.
Máger Róbert
